A tizedik Titán (Levi x reader)

3. rész: Az első nap

A takarítással végül hajnali 5 órára végeztem. Pontosabban gondolom, hogy akkor tájban, hiszen pont olyanok voltak a fényviszonyok, mint amikor kelni szoktam általában. Miután az egész épület csillogott és villogott, gyakorlatilag a földről ehetni lehetett volna, leültem a fal tövébe és a térdeimre hajtva a fejemet elszenderedtem. 

Bele sem telt fél óra, máris valakinek a kezét éreztem a vállamon, amitől megugrodtam és a talpamra pattanva tisztelegve köszöntöttem az előttem álló személyt, aki utólag rájöttem, Hange Zöe volt. 

-Jó reggelt... kapitány.- mondtam álmos hangon.

-Reggelt neked is Darcy kadit, a mai napon a helyedben úgy tennék, mintha éjszaka valóban aludtam volna, mert máskülönben csak tovább leszel szivatva..- mondta széles vigyorra, majd felnevetett.

-Ennyit akartál mindani?.. mármint ennyit szeretett volna közölni, "kapitány"?- kérdeztem irónikusan, felvont szemölködökkel. Az az igazság, hogy cseppet sem vagyok kíváncsi a hülyeségeire, erre magamtól is rájöttem. Köszönöm, hogy felébresztett, mélyen tiszetelt Kapitányasszony. 

-Azt hiszem, igen.. szép álmokat fél hétig, majd reggelire gyere, mert ki fog lyukadni a hasad!- vigyorgott, majd továbbállt.

-Végre, istenem..- mondtam hallkan, majd visszahajtottam a fejemet a térdeimre. De csak nem lehet nyugtom, Hange rikácsolása ismét megütötte a fülemet. 

-Egyébkéééééééént, tegnap este mesélték nekem, hogy röppstartból összevesztél Levi-jal, és ezzel kapcs-

-Kérlem fogalmazzon minnél tömörebben, nagyon fáradt vagyok!- vágtam a szavába, mert bevallom, rendkívül idegesít, ha álmosan zaklatnak. Erre is az utóbbi két évben jöttem rá, hiszen azelőtt nem volt ki, aki álmosan zaklasson.

-Szóóval, egyébként tegnap este mesélték nekem, hogy röppstartból összevesztél Levi-jal, és ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy Levinek beszéde van veled. 33-as szoba. Én a helyedben kapkodnám a lábam és sűrűn bocsánatot kérnék tőle a tegnap estéért!- mondta a lehető leglassabban, hogy még jobban az idegeimre menjen. 

A "Kapitány" hivat? De miért? Remélem nem csináltam.. semmi hülyeséget! De miért is baszna le?! Egész éjszaka csicskáztatott, semmi oka nincs velem beszélni, ha csak nem akar adni egy buksisimit, amiért végigszoptam az utóbbi 8 órá. Bár valljuk be, erre nem sok esély van. A kertitörpe szerintem még életében nem mondta ki azt a szót, hogy köszönöm.

Lehet Hangenak valamiben viszont tényleg igaza van. Nem kéne rossz viszonyban lennem vele, hiszen a kapitányom. Fújj, de fura ezt így kimondani. Éjszaka gondolkodtam és rá kellett jönnöm, hogy ez így nem lesz jó. Mármint lehet tényleg nagy parasztság volt így beszélnem. Igaz, törpe és olyan az arckifejezése, mint aki gyilkosságot tervez, de.. akkor is a felettesem. Lehet, de csak lehet, hogy elnézést kéne kérnem tőle..

Ezen gondolatok közepette értem el a 33. szoba ajtaja elé. Egy cseppet, na jó, eléggé ideges lettem, mivel gondolom, most jön a nagy lecseszés. Az alapján, amiket eladott tegnap, ő lehet itt a helyi terror megtestesítője. Semmi gond, semmi gond Susanna, egy határozott mozdulattal benyitsz és tisztelettudó leszel, akkor is, ha semmi kanalad hozzá. 

A kilincset megfogva kissé megremegett a kezem, de kifújtam a levegőt. Benyitottam. Az ajtót kellő lendülettel kinyitottam, majd mielőtt beléptem volna teljesen már köszöntem is a tőlem telhető legtiszteletteljesebb hangnemben.

-Jó reggelt, Ura- nem is én lennék. Miközben nagyban a magatartásomra koncentráltam, megfelettkeztem magamról és a küszöbről. A lábam bele akadt, majd egy nagy puffanás keretein belül elterültem a padlón, mint egy leveli béka.