A tizedik Titán (Levi x reader)

8. rész: Másnap

Esti könnyeimtől lassan kipattanva nyitottam ki égkék szemeim a reggeli félhomályban. Miután nehezen felemeltem a fejemet, realizálódott bennem, hogy Levijal összefonódva aludtam egész éjjel.

Fejem felkaptam, majd lomhán körbe néztem. Fekete haja kócos volt, arckifejezése kisimult. Még bizonyára alszik. Jobb keze a derekamat övezte, ballja pedig.. felhúzott combom felső részét és a fenekem érintette.

Álomba illő ez a helyzet.. ahogy átkarol, ahogy tenyere a hátsómon pihen.. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen szinten élvezi ezt az egészet.. Mert igen.. kegyetlenül élvezem ezt a helyzetet.. a fél karomat odaadnám, ha... ha vággyal hozzámérne.

Nem tehetek róla. Egyre jobban érdekel Levi Ackerman. Nem tudok mit tenni ellene, a szemei, a teste, a hangja.. minden érintésének és tekintetének szimpla gondolatára kiráz a hideg. 

Játékos gondolataim közben akaratlanul is a csípőmet pár fészklődő, mégis kissé... túlfűtötten csábos mozdulattal próbáltam közelebb nyomni a Kapitány öléhez.

Úgy gondolom, pontosabban érzem... igen.., hogy a felettesemnek valóban eljött a reggel. Tudni illik, a férfiak reggelente.. éreztem magam alatt a keményedő férfiasságát.

-Hahh..~- szállt ki belőlem egy halk hang elnyíló ajkaim között érzéseimnek hangot adva.

Hangulatomnak hála nem tántorodtam vissza attól, hogy a mellkasáról feltápászkodva egy remegő mozgulattal teljesen ráültek a csípőjére. 

-Egyre jobban érdekel.. mit művelsz?- kérdezte rezzenéstelen arccal, csukott szemmel.. mintha még aludna, a hangja viszont olyan éber volt, mintha csak dél lett volna.

-MIÓTA VAN ÉBREN??- nyíltak óriásira szemeim. Istenem.

-Egy pillanatot sem aludtam....-Nyitotta fel acélos szemeit, miken az álmosság sűrű ködként ült. Lassan az arcomról levezette homályos tekintetét a nyakamra, vállaimra és egyre lejjebb.

-É..én.. sajná-

-Tsh.. perverz..- Rázta meg a fejét, húzta sejtelmes félmosolyra szája szélét, miközben szemeit a melleimen pihenő, áttetsző fehér ingemen legelgette. 

 -Jóreggelt,- nyílik az ajtó és mindenféle diszkréciót mellőzve, de úgy is mondhatnám, hogy az ajtót ránktörve besétált Erwin parancsnok, akinek a torkán akadt a szó, amint megpillantott minket. Az elmúlt másfél napban állandó jelleggel kerülök kínosabbnál kínosabb szituációkba. Ez már csak hab a tortán. Lassan isten bizony hozzászokok.

-ERWIN! KOPOGNI LUXUS?- csattant fel Levi, majd egy gyors mozdulattal megfogta a derekam és letett magáról. Leugrott az ágyról és ideges mozdulatokkal elkezdte összeszedni a ruháit. Én mindeközben egyhelyben ücsörögve, a vörös arcomat a szituáció kínossága miatt a tenyereimbe temettem.

-Levi, szerintem félreértelmezted a 24 órás megfigyelést. - szaladtak a homloka tetejéim a szemöldökei,- Mindenesetre 10 perc múlva legyetek a lovaitokon ,ahogy megbeszéltük, meg szeretnénk nézni, hogy milyen is egy ilyen óriás. -Mondta kis mosollyal a Parancsnok, majd az ajtó felé vette az irányt.

-Oké, csak mostmár menj!- mondta idegesen Levi, miközben a csizmáját rángatta fel magára.

-És még valami..- formult meg egy pillanatra Erwin.- Tanuljatok meg kulcsot használni.- majd becsukta maga után az ajtót.

Szépen lassan lemásztam az ágy létráján, amjd a sarokban összehajtott cuccaim felé vettem az irányt. Lányos zavaromban nyeltem a nevetést, bár rá se mertem nézni a sötét tekintettel néző felettesemre. Nem bírta végül, elnevettem maga.