A tizedik Titán (Levi x reader)

7. rész: vigasz

Első éjszakám az új szobatársammal. Az emeletes ágy tetején kaptam helyet, ahol eddig Ackerman Kapitány a ruháit és a papírjait tárolta. Mellkasomig betakarózva, összegömbölyödve gondolkodtam az elmúlt pár órán, ahogy magán erősen uralkodni próválva nézett rám vággyal teli szemekkel, vagy ahogy gyakorlatilag a semmiért pár szóval kirántott a halál karjai közül. 

Lent Levi tett-vett, rendezgetett valamit éppen. Egész este szöszögött. Ideges léptekkel sétált a szoba egyik sarkából a másikba, és vissza. Arckifejezése borongós volt, mind eközben Erwin Smith parancsnok terveit olvasgatta velem kapcsolatban, melyet papírok formájában a kezében tartott.

Nem tudtam aludni. Életem legnagyobb titkát elárultam kvázi négy vad idegennek , akik ezentúl valószínűleg egy veszélyes, instabil.. szörnyetegként fognak rám tekintreni. Ha az életemnek Levinak hála nem is, de a szabadságomnak.. annyi.

"Az emberiség ellensége"

"Titán, aki beszivárgott"

"MI VAGY TE?!"

"Sajnálom Susann, de nincs más választásom.."

Befordultam a fal felé, orromig rántottam kopott takarómat és eleredtek a könnyeim. A lehető leghalkabban próbáltam, hogy nehogy észrevegye.

Eszembe jutott, ahogy Miche gondolkodás nélkül lefejezett volna, ahogy Hanji úgy nézett rám, mint egy torzszülöttre, akin kiélheti a sajátos perverzióit és felboncolhat, mint egy békát. És persze ahogy a kapitányom Erwinnel hezitálás közölte, hogyha kell, saját kezűleg vet véget az életemnek. Ezek szerint.. készen áll bármikor.

-Darcy, mi a gond?- hallottam egy halk, doromboló kandúréra hasonlító hangot közvetlenül magam mögül. 

Hirtelen megfordultam, majd az ágyam szélén könyöklő, álmos felettesemmel találtam szembe magam, aminek hatására kissé megugrottam, hiszen nagyon.. sőt, lehet túl közel volt hozzám.

-É..Én..-szipogtam vörösen izzó szemekkel,- csak.. nem tudok. a. aludni a mai nap miatt.- a könnyeim még mind potyogtak, viszont próbáltam egy halvány mosolyt magama erőltetni.

-Hát ez sajnálatos.. próbálkozz há-

-Kérem, Uram.. az lenne a legjobb, ha.. va.. valakinek ki.. kiadhatnám.- csuklott el a hangom, miközben könnyező kékségeimet dörzsölgettem.

Kapitány kifújta a levegőt. Sóhajtott egy nagyot majd felhúzta magát két kezével az ágy szélén. Átvetette magát gyorsan, atletikus mozdulatokkal a fa kereten, majd lehuppant az ágyra. Hátra húzódott az ágy sarkáig, ahol velem szemben elhelyezkedett, jobb lábát kissé felhúzta, a balt hanyagul az enyéim mellé vetette. Ingje félig ki volt gombolva, látszódott a kidolgozott, delta alakú, szálkás felsőteste. 

A kapitány látfvnyától enyhén elpirultam. Zavarbaejtően jól néz ki..

-Én.. én tényleg.. -kezdtem bele elhaló hangon mondandómba,- ténylg azt hittem, hogy... hogy..- hangom elcsuklott, könnyeim megduzzadtak. Keserves sírásba törtem ki.- hogy meg fogok halni...

Arcomat a tenyereimbe temetve, összegörnyedve adtam ki magamból mindent. Nyüsszögve zokogtam.Összeszorított szemeimből, mint valami vízesésből, úgy folyt a tengernyi könny. 

-Istenem..- sóhajtott a férfi halkan.- Most mit kéne csinálnom veled..? Gyere ide!- mondta szinte felhorkanva Levi.

Kezeimet lassan levettem arcomról, fájdalmas tekintetemet a kapitányra vetettem. Fogaim össze voltak szorítva, szám széle remegett a sírástól. A könnyeimtől, mintha csak víz alól néztem volna, a férfi elmosódott alakját láttam csak, ahogy karjai feszengve széttárja és lábait kissé széljelebb dobja. 

Egy hirtelen mozdulattal, mit sem törődve azzal, hogy ki  Ő, vagy hogy milyen posztban van, Levi ölébe vetettem magamat. 

Hosszan, az ölében hasra fordulva helyezkedtem el. Fejemet óvatosan a kapitány mellkasába fúrtam. Bár kissé remegve és viszakozva, de bal kezemmel az ingje szélébe, jobbommal a vállába kapaszkodtram, jobb térdemet kissé felhúzva folytattam a mostmár halk, de továbbra is reszkető, bőkönnyű sírást.

Levi eleinte rezzenéstelenül, színte szoborként, alig lélegezve tűrte, hogy rajta csüngök. Pár perccel később aztán kissé remegve megemelte a csípőjét, majd darabosat kifújta a levegőt  és leljebb húzódova nyúlt el szinte teljesen az ágyon. Eres karjait, melyeken fel volt gyűrve könyékig az ing, aztán viszakozva, de lassan, a hátamra tette pehely könnyedséggel. Amíg bal karjával a derekamat font át szorosan, és tenyere az oldalamon jártak fel s alá lassan , addig jobb kezének hosszú, vékony ujjai kócos, szőke fürtjeim közé furták be magukat, és a a hajammal játszottak. Minden egyes mozdulatába beleborzongtam.

A kapitány érintései hatására heves szívverésem lassult, szabálytalan légzésem rendeződött. Könnyeim szépen lassan felszáradtak, kezeim szorítása is megenyhült. Fejemet oldalra fordítva az arcomat óvatosan hozzádörzsöltem a férfi felsőtestéhez ezzel jelezve, hogy rendbejöttem. 

A kétségbeesett sírás teljesen kivette az erőmet. Hamar éreztem, hogy szemhélyaim egyre egyre nehezülnek.

-Kapitány..-vettem erőt magamon a pár pillanatnyi ébrenmaradáshoz.

-Igen?- hallottam a rekedtes, halk választ.

-Köszönöm..- susogtam alig hallhatóan álmosan.

-Tsh.. nincs mit köszönnöd..

Félálomban még éreztem, ahogy a férfi karja a derekamról lassan egészen a combomig simít, melyet egy remegő mozdulattal megragad, finomat feljebb húzott,  majd  tenyere a mostmár még kívánatosabb pózban lévő fenekemen nyugodott. Tincseim közül jobb keze lecsúszott egészen a derekamig, amit átkarolva húzott közelebb magához. 

Még egyszer elmosolyodtam halványan, majd véglegesen elnyomott a mostmár édes álom.