A tizedik Titán (Levi x reader)

4. rész: A Lebukás

Éppen hogy a nap első gyengéd sugaracskái megtörték az éjszaka végtelen sötéttségét, mikor felkeltem. Óvatosan kikászálódtam emeletes ágyam alsó részéből, felvettem vékony, ezer éves vállamon pihenő ingemet, a fehér nadrágomat, barna bőrcsizmámat és a hevedereimet. A párnám alatt tartott késemet előrántottam, majd a csizmám szárába csúsztattam.

Halk, de annál álmosabb léptekkel közelítettem meg a szobám ajtaját, hogy mély álomban lévő szobatársamat, Petrát még véletlenül se ébresszem fel egy óvatlan mozdulattal. 

Mihelyst a csendes, vak sötét de mostmár csillogó villogó folyosóra értem és behajtottam az ajtót,  kishilyán szívrohamot kaptam, hiszen szinte azonnal Hange kapitány gyanakvó tekintetével találtam szembe magam, aki a semmiből tűnt elő. 

-Hova, hova, Susanna?- kérdezte szűkre összehúzott szemekkel és teátrálisan nagy mozdulatokkal. Hangja rekettes volt, neki is reggel volt még.

Basszus. Kell valamit mondanom. Ömm.. ömm..

-É..én nem birok aludni, kimegyek a lovamhoz, ő megnyugtat.- hát igen. Elég bénán hazudok.. bár szerencsére, gondolom valami isteni csoda hatására, elhitte amit előadtam.

-Hát akkor jó pihenést!- mosolyodott el, majd ugráló léptekkel visszabattyogott a szobájába.

Ezt is megúsztam.. Továbbra is nesztelen macska léptekkel loptam a távolságot a kapu irányába. Minden idegszálammal azon imádkoztam, hogy ne találkozzak senki mássa-

-Merre tartasz, Darcy?- hallottam egy ismerős mély, uralkodó hangot. 

Én ezt már komolyan nem hiszem el. Mindenki most talál meg?! Egyszer próbálok meg egyedül, titokban valamit csinálni, természetesen most van mindenkinek társaloghatnékja velem. Máskor, amikor semmi kanalam hozzá, bezzeg mindenki velem akar beszélgetni. Minden esetre, ha hazudni akar az ember több embernek is, ajánlott egyfélét hazudni. Szóval belenéztem a villámlóan acélos kék szemekbe, melyek fényét még törte a reggeli álmosság, melyek valahogy a férfi sokszor előjövő kellemetlen jellemének ellenére is be kell valljam, elvarázsol, majd válaszoltam. 

-Jó reggelt önnek is, Uram, - nyomtam meg a köszönést,- az istállóba megyek, nem birok aludni, a lovak megnyugtatnak.- mondtam felvont szemöldökökkel, végig az arcát figyelve, hogy át lát-e rajtam. 

-És akkor az a terv, hogy ezt most higyjem is el?- vonta fel a szemöldökét. Úgy látszik ebben a bolondkházában valakinek van esze is. 

-Igen.- ejtettem el egy félmosolyt, amikor újra és újra próbáltam elkerülni a tekintetét, mivel az arcomat fürkészte, de mindig visszataláltam a gyönyörű szemekhez.

-Tsh..- szisszent fel, majd sarkon fordult.

Hasonlóképp tettem én is. Van valami varázslatos a szemeiben. Valami igézően különleges. Ahogy egyszerre félelmetes és.. mégis egyszerre valahogy olyan melegséget árasztó.

Végül, egy ilyen szokatlanul beszédes 20 perc után, elértem az istállóig. Fríz lovamat a lehető legnagyobb csendben nyergeltem fel, amennyire csak lehet egy csatokkal teli speciális nyerget feladni egy nálam 2-3 fejjel magasabb csődörre. 

Kinyitottam a kaput, felpattantam Fantom hátára, majd ügetésben megindultam a közeli sűrű erő irányába. Azért kapta ezt a nevet, mert síri csöndben képes közlekedni. Vágtánális alig hallani a futó lépeit. Szóval ezek alapján csak nem tűnünk fel senkinek a félhomályban.

Túl régen változtam már át.. pontosabban túl régen repültem már. Ez a cseszett hely pedig csak méginkább lelakatol, mint a falak. Mar lassan egy teljes hónapja vagyok itt, nem hiszem el, hogy még egyszer sem voltunk a Rose falon kívül! Pedig ugyebár azért vagyok itt, hogy megtudhassam, milyen valóban szabadnak lenni! A köpenyem vannak csak szárnyaim így! 

Szépen lassan elérek a tisztásra, amkit a gyakorlat alatt már kinéztem magamnak. 3 kilóméterre bent a fák között, dombok között, félhomályban.

A csillogó harmat a tisztás fűszálain visszaverték a hajnalodó nap sugarait. Költői látványt nyújtott. Lovamról leugorva egy facsemetéhez sétáltam vele, ahol kikötöttem. Megfordultam, és gyermekien önfelett léptekkel indultam meg a kis rét közepére. 

Csizmám széléből kihúztam a késemet, melynek a pengélyét én magam éleztem, így elképesztően éles. Kell is, hogy az legyen, a saját bőrömet hirtelen kell elvágnom. Lehunytam a szemeimet. 

-A három fal csak egy kalitka a szabad lelkednek, a három fal csak egy kalitka a szabad lelkednek, a három fal csak egy kalitka a szabad lelkednek.- suttogtam magamnak mantrázva. Éreztem magamon, hogy a bőröm tűz forró lett, szemeim kipattantak, melyek égkéken világítottak. A pengét emeltem, a tenyeremmel az élére ráfogtam, majd félhangosan az adrenalintól túlfűtve felkiáltottam. 

-SZABAD VAGY!- a kést végighúztam a tenyeremen, a kék villámok megjelentek, mikor az  erdőből egy ziháló ló vágtatott ki, rajta Levi Ackermannal, aki teljes harci felszerelésben figyelte az eseményeket.

A szemeink összeakadtak, így mostmár le sem tudom tagadni, hogy én vagyok... én.

De mostmár édes mindegy, a villám lecsapott, az erdő koronaszintje felé pedig 2 pár éterien derengő, fehér szárny emelkedett. Levi parancsnok haderejét ismerve azonnal elrugaszkodtam, felemelkedtem és a lehető legmagasabbra próbáltam repülni. 

Amikor már már azt hittem, hogy valami csoda folytán nyertem egy kis egérutat, és a lábam már  a koronaszint felett bőven 10 méterrel volt, két apró szúrást éreztem a bokámban. 

-Basszameg!- mondtam magamba. Lenéztem majd megpillantottam a bokáimon csüngő Kapitányomat. Egyébént is kicsi, de így! Kész vicc!

-Ha feljebb szállok, egészen biztosan nem mer kinyírni, mert akkor ő is lezuhanna velem együtt!

Így is tettem volna, ha hirtelen nem intettem volna búcsút a jobb alsó szárnyamnak.

-Én ezt már komolyan nem hiszem el, hát megbolondultál, Levi? Hallasz? Én fixen túlélem de te meghalsz!- ordítottam torkom szakadtából a testben. 

 Megingottam majd zuhanni kezdtem. Két karommal a titánom nyakát védve értem földet. 

Amikor füstölögni kezdett a test, kiemelkedtem a nyakából. Amint sikerült felfognom, hogy az elmúlt 10 percben mi a franc történt, a tekintetem újra felcsillant, és realizáltam, hogy most kibaszottul végem van. Körbe néztem volna, mikor Levi teli erőből nekem jött szemből és letepert a földre.