You & I (Girlxgirl and LS) •SZÜNETELVE•

Part five

Nem kell, hogy mondjam rendesen lesokkolt amikor megcsókolt de hamar észhez tértem és visszacsókoltam. Én magam sem értem miért csinálom ezt amikor ez az első "találkozónk" vagy, hogy mondjam, nem értem magam miért engedem neki, hogy ezt csinálja. Talán mert én is szeretném, igen ez a tökéletes kifejezés. De akkor sem kéne ezt csinálnunk, nem bánom csak ez még túl korai nekem. Végülis még csak randizni sem randiztunk mert nem mondanám ezt annak vagy lehet Diana arra gondolt, hogy az? Mindenesetre lehet le kéne állítanom, nem nagyon kéne tovább mennünk egy csókon.
Éreztem ahogy ráharap a számra amitől muszáj volt felnyögjek viszont ezt térített teljesen magamhoz is. Óvatosan eltoltam magamtól és picit arrébb is ültem majd a padlót kezdtem el bámulni. Zavarba voltam így nem igazán tudtam mit mondani.

- Jézusom, Clau nem akartam tényleg csak...- kezdett el mentegetőzni.

- Semmi baj csak kicsit meglepett az egész.- néztem fel rá.

- Biztos nem baj? Végülis megcsókoltalak.- folytatta aggódva de a hangjából tisztán ki tudtam venni, hogy élvezte ami nemrég történt és be kell valljam én is.

- Nem baj sőt jó volt de nekem ez még korai.- vallottam be.

- Rendben.- bólogatott mosolyogva.
- Eszünk valamit?- kérdezte pár perc kínos csend után.

- Igen!- vágtam rá egyből.

- Viszont az a gond, hogy nincs itthon semmi kaja szóval vagy rendelünk valamit vagy fözünk?!- tette fel a kérdésnek szánt mondatot.

- Figyelj, öt fiúval élek együtt ha valamiből nagyon elegem van az a rendelt kaja.- sóhajtottam.

- Igen mondjuk ezt meg tudom érteni.- nevetett fel amitől látszodtak a ráncai a szeme sarkában. -Gyönyörű...- gondoltam magamba. Lehet egy kicsit sokáig néztek őt mert arra lettem figyelmes, hogy elég furán néz rám.

- Valami van rajtam? Vagy miért nézel igy?- kérdezte teljesen értettlenül.

- Jaaa ömm semmi, csak olyan szép vagy amikor nevetsz.- halkítottam le a hangom a mondat végére annyira, hogy még véletlenül se hallja meg, de ez nem jött össze.

- Tényleg így gondolod?- kérdezte teljesen elámúlva nézve a szemebe. Be kell, hogy valljam eddig azt hittem Harry-nek van a legszebb zöld szeme a világon de úgy érzem ez most erősen változott. Nem is tudom mi lenne a tökéletes hasonlat a szeme színére de talán kopott zöld. Azt már észrevettem, hogy mindig változik a színe és esküdni mernék rá, hogy 1 és fél órával ezelőtt kék volt. (egyébként mielőtt valaki kérdezné, igen ez létező dolog tényleg van ilyen, hogy tud változni a szemed színe, ismerek ilyen embert Szerk.)

- Teljesen.- szegtem le a tekintetem. Nagyon fúra és új nekem ez a helyzet, sosem volt kapcsolatom, se olyan valaki aki tetszett volna. Igy most ez nekem nagyon idegen és akármilyen bókot mondanak nekem elpírulok. Én meg béna vagyok ebben szóval ezért is tanulmányozom most inkább a padlót. Mindig is tudtam, hogy alárendelt vagyon egy kapcsolatba ebben semmi kétségem nem volt. Szóval a bókolás nem igazán az erősségem.
Ugy tűnik megint sikerült elkalandoznom mert arra eszméltem, hogy Diana simogatja a karom.

- Köszönöm!- nézett a szemembe majd a számra. Egyből ki tudtam olvasni a szeméből mit szeretne és őszíntén ugy voltam vele egye fene ugyis már csókoloztunk akkor mi baj lehetne. És igen tudom azt mondtam nekem ez még korai, még mindig tartom magam ehhez de egy szájrapuszi azért még belefér. Tudtam, hogy ő nem ezt akarta de ennyit kap csak egyenlőre. Ráadásul a nem tetszésének hangot is adott egy morgassal.

- Harcolj értem és akkor kapsz mást is édesem.- mosolyogtam rá majd elindultam a konyha felé.

- Ahogy akarod.- állt meg hirtelen előttem majd egy bólintás kiséretében jelezte, hogy elfogadja a kihívást. - Na de irány főzni mert éhen halok!- mondta teljesen más hangsúlyal mint az előbb majd rácsapott a fenekemre és elindult a konyhába. Én csak fejetrázva mentem utánna.

✨✨✨

~Diana~

Nem tudom meddig bírom még, hogy ne érjek hozzá és ezt még az sem könnyítí meg, hogy egy kibaszott szűk farmer van rajta. Most nyilván tiszteletbe tartom amit mondott de nem olyan egyszerű kontrolárni magam. Mindenesetre nagyon figyelek arra, hogy ne érjek ugy hozzá amit nem kéne.
Be kell, hogy valljam nagyon ügyes a konyhába, nekem sok feladatom nem volt, mondjuk ugy nem igazán engedte, hogy segítsek.

Miután ettünk leültünk egy kicsit TV-ni és hát közbe sikerült meginnunk egy üveg bort. Nem mondom, hogy részegek vagyunk de józanok se. Viszont arra rá jöttem, hogy igy nem vihetem így őt haza és én sem vezethetek így. Legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy maradjon itt.

- Clau, mivel kicsit ittunk így én nem kockáztatnám meg, hogy hazavigyelek, ha nem baj?- fordultam felé a kanapén.

- Nem, de nincs semmi cuccom!

- Azt meg tudjuk oldani, tudok adni asszem mindent.- mosolyogtam rá.

- Hu azt megköszönném. De biztos nem baj ha itt maradok?- kezdett aggodalmaskodni.

- Egyelek meg. Miért lenne baj? Én csak örülök!- simítottam térdére a kezem amitől kirázta őt a hideg.

- Akkor jó.- hajtotta le a fejét mára már vagy negyedszerre.

- Na gyere adok ruhát amiben tudsz aludni.- fogtam meg a kezét és felhúztam a kanapéról. Felmentünk a szobámba majd őt leültettem az ágyra én meg elkeztem keresgetni. Mivel ő kb 165 cm lehet én meg 172 vagyok igy azért kicsit nehéz lesz de mindegy. Végül találtam egy pólót amit vagy két éve nem hordtam már és szerintem rám már kicsi is volt, mellé még kerestem egy rövidnadrágot amit már nem hordok.

- Tessék remélem ezek jók lesznek.- kuncogtam.

- Nem kell leszólni csak mert kisebb vagyok mint te!- durcizott be. Majdnem elröhögtem magam ezen a kijelentésén de nem bírtam mert olyan édes volt így, inkább csak megöleltem.

-Együtt alszunk? Csak mert mondtad, hogy van egy vendégszobád.- kérdezte amikor elengedtem.

- Hát nem muszáj de én örülnék!- egyből leesett neki ezt mire értem.

- Mondták már, hogy nagyon perverz vagy?- kérdezte nevetve.

- Még nem.- vontam meg a vállam.

- Akkor majd én mondom! Viszont ha most megengeded én elmennék fürdeni.- indult meg az ajtó felé.

- És mi lesz az alvással?- kérdeztem tőle.

- Majd még eldöntöm!- kuncogott majd kiment a szobából. Én csak eldőltem az ágyon és csak mosolyogtam. Imádtam ezt a napot!

~Louis~

Épp sorozatot néztünk Hazzával amikor csengettek.

- Majd én kinyitom! Te addig maradj itt!- másztam ki az agyból. Azon gondolkoztam, hogy ki lehet az délután négy körül de nem tudtam semmien példát felhozni így csak
lassan odacsoszogtam az ajtóhoz majd kinyítottam. Viszont aki az ajtó mögött állt na arra nagyon nem voltam kiváncsi. És ami ez után a találkozás után jött arra viszont nem voltam felkészülve.

Hii guys!!
Tudom igazából lehetne hosszabb is ez a rész viszont most örülök, hogy ezt is sikerült össze hoznom. De ennek ellenére remélem tetszett!
Lots of love!💙🏳️‍🌈
xx