Csak egy poénnak tűnt (BEFEJEZETLEN)

••4. rész••

Klaudia

Az ég lilás színe szép lassan megy át a melegség árnyalataiban. Kinn ülök és nézem ahogy a világ felkel. Kávé a kezemet langyosra melegíti, a cigeretta füstje nyomja a tüdőm ,majd azt kifújva elszáll. Mellettem Samnira is ugyan ezt csinálja. Kontyba a hajunk és csak nézünk ki a fejünkből. Ma van a beköltözés napja. Anyáék a papírokat azonnal aláírták, hogy követhessem álmaim és építhessem a jövőmet. De félek. Nem tudom mi vár rám, milyenek lesznek velem, mint külföldi. A gondolatok melyek a fejembe cikáznak azok megőrítenek. Csak Sanra tudok gondolni. Mi az, hogy miatta vettek fel? Mit  mondhatott és mi miatt akarta ezt az egészet?

-Te izgulsz?- kérdi tőlem a szőkeség. Nem tudtam hova tenni az érzéseimet. Nem gondoltam, hogy velem történhet ilyen.

-Az igazat megvalva nem.- mondom neki.- Félek, hogy mit fognak szólni hozzám. Ès attól is , hogy teljesítem-e a menedzser elvárásait.- nézek rá. Csak mered rám barna szemeivel és gondolkozik. Mindig is megbíztam benne és most is. 

-Akkor visszaszólsz nekik és ha nagyobb a gáz megverem.- mosolyog rám. Nem akarom, hogy miattam rúgják ki. Saját karrierjét nem akarom romba dönteni. Inkább nem szólok, mert tudom , hogy mi a válasza erre a gondolataimra. Ha tényleg arra kerül a sor ,hogy valakit egy kicsit erősebben meg keljen simogatnia , nem fog leállni. Tisztába vagyok azzal, hogy nem hagyja veszni az ügyet. Ameddig nem mi győzünk, nem adjuk fel. -Fogunk mi még így nyugodtan kinn ülni az erkélyen és pihenni?- szólal meg újra.

-Hát attól függ.- nyomom el a bagóm.- Ha bejön a nagy élet akkor nem hiszem, de  gyakornokként se lesz sok időnk.

-Igaz.- megissza az utolsó korty kávéját és bemegyünk. Elmegyek a fürdőszobába és letusolok. A langyos víz szépen cikázik végig a bőrömön. Az élet nagy dolgait megvitatom a fejembe. Ködös gondolataim nem hagynak békén. Megtörölközök és felveszem az aznapi outfittem. Szürke farmer és egy fekete body. Elegáns ,de mégis egyszerű. Egy szövetkabáttal tökéletes. A hajamat kiengedem és megfésülöm. Felváltjuk helyeinket Samnirával, majd egy egyszerű sminket viszek fel az arcomra. Mikor végeztem, az ágyra ülök és nézek ki az ablakon. Még alig vagyok itt Koreában , de már az álmaim útjára lépek. Ez számomra hihetetlen. A magasba tornyosuló házak között egy-egy fehérre festett felhő száll át. Az ég tiszta kékbe van már borulva , a nap pedig alig lát ki a vattacukrok mögül. Olyan emlékek jutnak eszembe amikor még nem is gondoltam a jövőbe bele. Ha igen ,akkor sem gondoltam , hogy ez lesz. Gyakornok vagyok, de hogy ezt még nem értem. San reakcióit se  tudtam még feldolgozni ép ésszel. Zavarba volt és segített, de miért? Hirtelen bőmbőlni kezd a zene a nagy hangszóróból. Szívrohamot kaptam abba a pillanatba.

-Gyerünk  csajszikáám!- ordibál Samnira és bejön a szobába. Mint egy bolond úgy táncol a zenére. Megint hiperaktivitás rohama van az izgatottságtól. Én jót nevetek mozdulatain, majd beállok őrült dolgába. Nem figyelünk semmire, csak jókat kuncogunk magunkon. A dal tombol tovább és a szőke hercegnő is feldob magára gyorsan egy kis alapozót és szempillaspirált. A haját kicsit szebb kontyba köti.

-Mizu csajsziiik?- üvölti nekünk Kang akinek ugyanúgy jó kedve van.- Indulhatunk drágáim?- odajön és megsimogatta a fejem búbját. Imádom a személyiségét. Kedves, törődő és laza. Pluszba úgy kezelt engem, mint a saját lányát. Mindig a mi fejünkkel gondolkozik, így sok mindent meg tudtunk vele osztani. A hangfalat kikapcsoltuk és lementünk. Sami szülei már kicuccoltak nekünk így azzal már nem kell szenvedni. A kocsi is dörömbölt a hangos szórakozásunk miatt. Utolsó perceink vannak így együtt. A város tele van, mint mindig. Emberek sokasága , a léptek látványa, a kocsik menete, dudaszó és brümmögés. Egyszóval hangzavar van a központba és rohanás ami másokat zavar, engem felpörget. Odaérünk egy nagyobb épülethez aminek külseje fehér és modern.Közvetlen a KQ mellet van. A recepciónál kedvesen fogadtak.- Szemely Klaudia és Kham Samnira szobájának kulcsát szeretnénk elkérni.- mondta köszönés után a barátnőm apukája. Egyből odaadták nekünk az ajtót nyitó vasdarabokat és eltájékoztattak , hogy merre találjuk a lakásunkat. Úgy néz ki a lakóépület, mint egy hotel. Minden bézs színekbe van borítva és hosszú folyosók vezetnek el a szobákhoz. 5 Emeletes ez az egész és mi pont a legtetején kaptunk helyet. Hála a jó égnek , egy szobába kerültünk a szőkeségemmel. Nagyon féltem, hogy majd különtesznek minket. Samnira szüleitől el kellet búcsúznunk az ajtó előtt ,mert éppen a munkába siettek. Behúzzuk az óriási bőröndöket ,  majd bezárom a nagy fehér ajtót a hátam mögött. Lehámozom a cipőmet magamról és felfedezőútra indulunk.A folyosón már ott van a fürdőszobánk és kisebb bemélyedésbe, tolóajtóval elrejtve a mosógép, szárító, porszívó stb. Egyszerű, de nagyszerű lakás. Beljebb lépve már a nappaliba és a konyhába jutunk. Fekete és fehér minden. A konyha kicsi. Pár pult van ott és egy hűtő, meg kettő fazéknak elegendő főzőlap. A fogadóval egybe van nyitva a főzőhelyiség. A nappali kicsivel nagyobb, de még se túlságosan. Egy L alakú kanapé van a közepén és előtte egy plazmatévé. Hála a jó égnek van egy erkélyünk, így nem kell folytonosan lesétálni, ha rá akarunk gyújtani. Fekete lépcső vezet fel minket egy magasabban fekvő kiugróra amit oszlopok tartanak a konyha felett. Rajta van két ágy és egy gardrób ugyanúgy a falba építve. Nagyon tetszik a felosztása. 

-Galériás ház.- mondja Samnira a hátam mögül. Ő benne van az ilyenekbe mert , ha az álmunk nem valósul meg akkor a mérnökibe gondolkozik. Mondjuk nem tudom , hogy a tanulást , hogy fogjuk folytatni. Annyira nem tudom, hogy mit hoz a jövő, hogy beleőrülök. Inkább a gardróbhoz megyek és kipakolom a cuccaim, hogy terelhessem a figyelmemet.

•••○•••

16 óra. Át kell sétálnunk az Entertmentbe, mert bemutatják a helyet. Még előtte lent gyors elszívunk egyet , mert bennünk volt a para. Megkerestük azt a tánctermet ami a papíron állt és bemegyünk. Csak koreai szemek tapadnak ránk ami eléggé frusztráló.

-Sziasztok.- köszönünk együtt kedvesen a barátnőmmel. Pár másodpercig csend ülepedett.

-Külföldiek vagytok?- kérdi angolul az egyik srác. Ahjj elkezdődik..

-Mindketten azok vagyunk, de ha a származásunkra utalsz akkor én igen, ő félvér.- válaszolok koreaiul és a mellettem álló lányra mutatok. Elkezdenek suttogni ami minket már elég hidegen hagyott. Nem egyszer volt ilyen velünk a suliba. Mindenki mond valamit, de míg nem jut el hozzánk a téma nem csapunk balhét. Belehuppantunk az üresen álló négyszemélyes kanapé közepére. Előveszem a telóm és átpörgetem az instát míg nem történik semmi. Hirtelen kinyílik az ajtó és egy magas ember lép be. Fekete pulcsiban és egy fehér farmerba.

-Nahh sziasztok skacok.- mondta Mingi , majd végigmért mindenkit.- Elsőnek is azt szeretném mindenki mutatkozzon be. Álljatok fel kérlek egy sorba, hogy mindenkit láthassak.- tájékoztat minket. Felálltunk és elkezdtünk bemutatkozni. Nálunk 12 ember volt és a legjobb barátnőmmel szokásunkhoz híven hátul álltunk. Minden lány előttem elhajtogatta, hogy milyen jól néz ki ma is a bálványunk. Tény és való így volt ,de én ezt mégsem mondanám ki és el neki. Nem mert beszari vagyok, hanem egyszerűen rossz érzésem lenne ha még a gyakornokok is rám tapadnak és nem elég a külvilág még itt is ugyan ez folyik. Atiny vagyok, de én figyelembe akarom venni a fiúk érdekeit és nem mint egy híres emberre úgy nézni rájuk. A példaképeim egyike, de számukra is jár az a pihenés, hogy mintha nem is ismerném őket. A fiúk akik ott voltak velünk azok ugyanúgy normálisak voltak.

-Örülök , hogy megismerhetlek.- hajoltam meg és utána egyenesen a szemébe néztem.- Szemely Klaudia.- látszólag jólesett neki a közvetlenségem és az , hogy nem a testét méregetem végig. Samnira bemutatkozása után Mingi gondolkozik pár percet majd nekikezd mondandójának.

-Elsőnek is mindenkinek gratulálok.- tapsol meg minket.- Másodszor meg ma az a dolgunk, hogy körülnézünk az Entertmentbe, majd utána a menedzserrel beszélünk és ő elmondja a további tudnivalókat. Na gyerünk.- int maga után és utunkra indulunk. Hatalmas egy épületről beszélünk. Rengeteg stúdió és táncterem található benne. Van minden emeleten két pihenőszoba is amibe egy kiskonyha és hűtő található. Mingi szája be se áll, mert csak mesélt és mesélt. Nagyon gyorsan végigértünk  és bementünk a menedzserhez. Tájékoztatót mondott a gyakornoksággal kapcsolatba. Elmondta nekünk , hogy egy nap 7-től délután 7-ig leszünk benn és gyakoroljuk az adott dolgokat, mint pl a tánc , lesz japánóránk is. 13 napot végig dolgozunk és a második hét vasárnapja az mindig szabi. A hónapok végén osztályzatot kapunk. "A" "B" "C" osztályzatot ami az aznap előadott produkciónkat és az hónapi munkádat jelképezi. Ha C-t kapsz akkor kirúghatnak innen. Keménység és szigorúság lesz. 

-Dohányzás és alkoholfogyasztás megengedett?- kérdezem meg. Meglepődve néz rám. Nem tudtam hova tenni nézését.

-Persze. Én nem tiltom meg.- ejti ki a szavakat a száján.- Ha a munkád rovására megy akkor az a te bajod.

-Nem fog.- aranyosan kezdtem rá mosolyogni. Elmondta még azt , hogy holnap kezdünk és haza engedett. Mindenki szép lassan kiszállinkózott az irodájából és Wooyoung csapata vette át a helyünket. A lépcsőn sétáltunk lefele és megpillantottam. Egyenesen szemkontaktust vettem fel sötét étcsokoládé színű íriszeivel. Lassabbra vettem a lépteimet és néztem rá. Messze állt tőlem. A lépcső alján áll és figyel. Mindent az szakít meg , hogy meglöktek. A csákó bocsánatot kért az volt az egy szerencséje. Próbáltam azt színlelni , hogy nem érdekel a jelensége. Közelebb érve csak egy apró mosolyt vetek rá. Amikor elmegyek mellette érzem férfias , de mégis édes illatát. Nagy erőt bevetve fogtam vissza magam, hogy ne nézzek hátra. Így se tudtam sohase kiverni a fejemből, de így , hogy valszeg megismerem a fejembe fog telepedni. Choi San elveszi az eszemet.