Csak egy poénnak tűnt (BEFEJEZETLEN)

•••6.rész•••

San

Reggel az ébresztőm elött keltem fel. A takarómat ledobva magamról ültem fel az ágyon. Megcsapott a légkondi hideg levegője. A telefonom zárolt képernyőre pillantok. Még csak 5:45 van. Nem értettem miért keltem ma ilyen korán. Lehet azért, mert izgatottan várom azt, hogy hátha találkozok ma vele. Seonghwa említette , hogy Hongjoong csapatában vannak, és ha jól tudom ma van nekik rap órájuk. Nincs tervbe , hogy megyek majd ma be a studióba ,de kitudja. Tegnap nekem jött a lépcsőn lemenet. Hátha ma egy kicsit szerencsésebben találkozunk. Nem tudom kiverni a fejemből őt és azt a tényt , hogy dohányzik. Eléggé birom a dohányfüst illatát amikor a női parfümmel keveredik.

-Aiiisshh verd már ki a fejedbőől!- mondom magamnak és a fejemre csapok. Nem jártam sok sikerrel. Gondolataim csak körülötte keringenek. Nagy erőt veszek magamon és kikelek az ágyból. Székemhez megyek, hogy felvegyek felsőtestemre valami rongyot. A fokokról lelépkedve hamajat igazgatom, hogy legyen valami kinézete. A konyhából finom illat száll ki és sürgős forgós hangok. Bemegyek oda és csak azt látom, hogy legidősebb hyung sokkal több kaját készít a megszokottnál. Két műanyag kotlába, szépen elhelyezve tesz jjajangmyeont. Próbálja a legtökéletesebbre csinálni azt ,közbe pedig kimchit is főz.

-Te mi jót csinálsz?- kérdezem tőle amikor friss kávét öntök a bögrémbe. Ő csak gyorsan ráteszi a kotlákra a fedőt és egy vászontsákába teszi.

-Jahh öhhm én..- fordul felém és a pultnak dől hátamögé csusztatva a szatyrot. Nem láttam még ilyen zavarba sohase. Értetlenül nézek rá.- Csak reggelit csinálok. Te hogyhogy ilyen korán keltél fel?

-Nem tudom. Kidobott az ágy.- mondom neki és a vele szembe lévő bárszékre ülök. Kávémat kortyolgatom és a közösség médiákat görgetem. A jó múltkori livos videókat és képeket tettek fel rólam és Wooról. Megint.. Kicsit már azért az agyamra megy ez a sok ship Wooyounggal. Nagyon jó barátok vagyunk, de azért nem melegek. Próbáltam nem ezeket a posztokat figyelni és inkább megnéztem, hogy idoltársaink mit csinálnak. Szép lassan felkeledezett mindenki és hozzáfogtunk a jól megszokott reggelihez.

○○○•○○○

A kisbuszunk megállt az KQ elött. Mindenki szépen lassan elkezdte összeszedni táskájat kivéve egy embert. Seonhwa gyorsan felállt és besietett az Entertmentbe. Nagyon furcsa a viselkedése. Kiváncsi voltam miért, viszont nekem nem volt időm ezzel foglalkozni. Bementem a jégcsapig lehűtött épületbe ahol a diákjaink már sietősen keresték termüket amikor megláttak minket. Kicsit bunkó fejem van a mai nap , mivel nincs sok kedvem ehhez a tsnításhoz. Felbattyogtam a lépcsőn és bementem az osztályomhoz. Mindenki felpattant és meghajolva köszönt nekem. Egy mosolyt vetettem rájuk és én is illedelmesen rájuk üdvözöltem őket. Elkezdtük gyakorolni a táncot amit kiválasztottak. Nem gondoltam volna , hogy ilyen nehéz lesz megtanítani azt. Nem fogott az agyuk és szét voltak esve. Nem figyeltek a feladatra. Mondjuk én is azért nem egy összeszedett ember vagyok, de úgy, hogy pluszba egy lány kering az elmémbe még figyelmetlenebb lettem. Tudtam azt a koreot amit meg akarnak tanulni, de mégse tudtam arra figyelni. Kb. két órája ha gyakorlunk , de az első perc mégse ment nekik az.

-Szerintem tartsunk egy fél órás szünetet. Jó?- mondom nekik kicsit ideges. Mindenki meglepődött szemekkel és megértően nézett rám. Hátatfordítva nekik ,kimentem a táncteremből egyenesen a csendes pihenőnkbe. Beléptem oda és a tánctanárunk ült a kanapén a laptopja elött. Kikerekedett szemekkel kapja oda fejét felém. Az ajtóba állva fürkészem őt.

-Hát te?- kérdi tőlem. Leblokkoltam. Úgy gondoltam most olyat fogok kapni , amiért szünetet adtam az osztályomnak és eljöttem onnan , hogy ottmaradok a földön. Nem akartam neki hazudni , de féltem.