Csak egy poénnak tűnt (BEFEJEZETLEN)

•••7.rész•••

Klaudia

Reggel nem az ébresztőmre keltem. Az ablak nyitva állt egész este mivel jó idő volt és természetesen a kukásoknak reggel hajnali fél hatkor kell összeszednijük az előre kitolt szemeteskukákból a szemetet. Annyi erőm volt, hogy a fejem búbjáig felhúzzam a takarót. A kukásautó csörömpöléssére nem csak én ébredtem fel hanem a mellettem fekvő szőkeség is.

-Ohh hogy szombat reggel itt basszák a rezet a kukások pont a mi ablakunk alatt.- ált fel és egy határozott mozdulattal bezárta az ablakot. Én az ágyamba kuncogva figyeltem ahogy feldúltan visszaugrik az ágyába. A csend ami utána telepedett megnyugtató volt, mégsem tudtam visszaaludni. Vártam a mai napot readásul ez az utolsó nap a 2 hét munka után. Holnap van egy kis pihenőnk.

-Jó reggelt.- mondom Samnirának akin amúgy az látszódott, hogy alszik, de már ismerem annyira, hogy tudjam ,hogy nem is.

-Ez minden csak nem jó reggel.- mormogja el a párnájába furva a fejét. Nagy erőt vettem magamon és felültem az ágyon. Sötétbarna hajam kesze kuszán pihent meg a válamon a mozdulat után. Gyorsen azt felkötöttem és a szekrényemhez sétálva kivettem az aznapi ruhám. Egyszerűt választottam. Egy fekete farmer és egy retró stílusú bőbb fehér pólót. A fürdő fele vettem az irányt , hogy eme csodálatos reggelen felfríssítsem maga. Nem gondoltam volna , hogy szombaton is jönnek a kukások. Hirteleni ricsajra felkelni nem a legkellemesebb. A fürdőkabinból kilépve egy törölközőt csavartam magam köré és nekiláttam a fogmosásnak. Hideg vizzel öblítettem ki számat és utána pedig az arcomat is megmostam. Gyorsan magamra aggattam a ruhadarabjaimat és egy coffba kötöttem a hajamat. A mellékhelyíségből kilépve megcsapott a nappaliban lévő hideg levegő. Hirtelen megszólalt az ébresztőórám. Csak annyit lehetett hallani , hogy Samnira egy nagyot sóhajt és kupászkodik.-Hol a kurva anyjába van az a telefon?- szitkozódik amin én csak egy jót nevetek. Az emeletet korlátozó fadarabok közt a kezét kinyújtva mutatta fel nekem a középső ujját. Nagy nehezen megtalálta és leállította az ébresztőmet és lebattyogott. Morcosan a kávéfőzőhöz ment és elindította azt. Csak bambulva maga elé figyelte a kicsorduló feketét. Nekem is csinált és ezt egy nagy mosollyal díjaztam.- Ne mosolyogjál ,mert majdmnem kivágtam a telefonodat a kukásoknak, hogy vigyék el azt is.- a végére már ő is velem együtt kacagott. Nem bírja ki a saját hülyeségét röhögés nélkül. Kimentünk az erkélyre , hogy rá tudjunk gyújtani. Már csak a város keledező hangját lehetett hallani. A nap sárga színeit éppen vetette le és melegítette a hajnali levegőt. A kávé és cigeretta íze keveredik a számba ami már nekem megszokottá vált. A mellettem ülő lány a telefonján halk zenét indított és szépen lassan ébredezett ő is. Miután megitta a kávéját bement készülődni, én addig csak gondolkoztam. Két hetem úgy telt el , ahogy csak álmodni mertem. Seonghwa valamilyen oknál fogva, amit mai napig nem értünk, minden reggel hoz mindkettőnknek kaját. Hongjoonggal rendkívűl jóba lettem és San... Vele maradt a "régi kapcsolatom". Minden nap beszáll a jól megszokott edzés utáni beszélgetésbe , de semmi más nem történt köztünk. Lehet nem is tetszek neki , de mégis vannak olyan mondatai amit azért megkérdőjelezek. Elcsen néha egy-két bókot felém ,de mégsem tudom mit gondolhat rólam. Néha nyílt , valamikor meg zárkozott. Az egész gondlatmenetemet Sami telefoncsörgése zavarta meg. A képernyőre pillantva Mingi nevét látom meg. Nagyra nyíltak a szemeim. Nem gondoltam volna, hogy megvan a telefonszáma. Nagyon rég beszéltünk Samnirával úgy normálisan. Mindig volt valami vagy valaki ott volt velünk. Amikor meg hazaértünk akkor csak gyors lefürödtünk és aludtunk. Mire felvettem volna a telefont addigra letette. Pár másodperc múlva kiért a legjobb barátnőm egy nagy polóba és egy szétszaggatott bő farmerba.

-Hívott Mingi.- mondom neki még mindig lefagyva. Csak nézett rám és a telefonjáért nyúlt. Közbe mégegyszer rágyújtott egy bagóra.

-Baj van?- kérdi tőlem miközbe a telefonjába kupászik.