Csak egy poénnak tűnt (BEFEJEZETLEN)

•••9.rész•••

Klaudia

A nap gyengén kel fel a horizont mögül. A város fényei lekapcsolódtak, de ott már folyik az élet. Dudaszó és sietés zajai hallatszanak ki az utcákból. Még egy hét kezdete van és az emberek kora reggel már élénkek. Mintha misem történt volna mostanság , pedig nálam egy világ bomlott össze. Nem birok azonosulni a valósággal. Amint újra arra gondolok, hogy csak barátként tekint rám, szívem fájdalmasan szorul össze. A cigerettámba mélyet szívtam, hátha csillapít érzesemen. Nem segít már semmi. Úgy érzem nincs miért küzdenem, élnem.

-Nahh mizu csajszi?- jön ki táncolgatva legjobb barátnőm, kezében pedig egy mini hangszórót tart, amin éppen a Punnany Massiftól az Élvezd című szám megy. Itt van az amiért élek. Egy lány, egy legjobb barát, aki tudja mikor van bajom és nem kérdez semmit, mert tudja azt , hogy ha úgy vagyok elmondom neki és nem erőlteti rám. Addig is mutatja a legboldogabb oldalt, amivel tudja terelni a figyememet. Egy aprót kuncogtam rajta, mivel ügy mozgott, mint egy szétfüvezett ember. A cigi a kezében csak fokozott ezen a helyzeten. Mikor a dalnak vége lett és jött a lejátszási lista következő zenéje, a mellettem lévő székre huppant. Egy szót sem szólva nézett ki ő is a fejáből. Rájöttem arra , hogy az élet miért nem tántorodik meg egy kisebb fájdalomnál. Azért mivel csak tesztelni próbál , hogy hogy bírom. Úgy érzem tovább kell lépnem és a barátságaimat ápolni. Mondjuk még mindig örületesen fáj és haragszok rá, de próbálom majd Őt kizárni a létezését. Az üvegajtón belépve keresgéltem magamnak valamilyen aznapi ruhát. Nem extráztam túl a dolgot mivel csak egy fekete farmert vettem ki, és egy sötétkék kényelmes bő pólót. Amíg a szőkeség is elkészüldődik fellesek a közösségi médiákra. A koreai hírek arról szólnak, hogy az Ateezesek a sok teendő ellenére fellépnek ezen a héten. Tágra nyíltak szemeim. Nem emmlítették ezt nekünk a fiúk. Samnirát is megkérdeztem erről ,de Ő se tudott róla. A hallban felvettük cipőnket, majd szokásosan a megszokott helyünkre mentünk. Újabb bűzrúdra gyújtva figyeltük az utcán sétáló embereket. Egy fekete nagyobb autó megállt a KQ elött és a srácok szép sorjában szálltak ki a járműből. Seonghwa szokásosan a kezében hozta reggelinket. Nem értettem, hogy miért vannak ilyen hamar benn. Utoljára az a bálvány hagyta el a gépkocsit aki nagyon megbántott. Nem bírtam rá nézni, mégis szemem egy pillanatig felé terelődött. Arca megviselt , amit legalábbis láttam a baseball sapka alól. Kezei a dzsekijébe volt rejtve. Egyből a 8 tag felénk vette az irányt.

-Jó reggelt.- köszönt boldogan Yunho. Mindenki körénk állt kivéve egy embert. San egyből befele ment azzal az okkal , hogy Ő addig még ledobja a cuccait a terembe és megvárja majd őket a megbeszélőteremben. Rendkívül furcsának találtam ezeket a dolgát.

-Lehet egy kérdésem?- szakította meg a kisebb elmélázásomat a mellettem álló szőke lány akinek a kezében már ott pihent a vászonszatyor.

-Persze. Bármi lehet drága.- válaszolt Hongjoong.

-Neketek tényleg lesz ezen a héten koncertetek?- teszi fel a kérdést Sami.

-Jajj ne is mondjátok.- szólalt fel Mingi.- Ma reggel mindenki fell lett keltve, mivel a menedzser a közös csoportunkba hívott, hogy lesz itt Szöulban koncert pénteken. Mi is ma tudtuk meg. Ezért jöttünk ilyen korán mivel behivatott- realizáljuk. Így a pici haragunk el is szállt. Ezután ők be is indultak mi pedig befejeztünk a belekezdett dolgunkba. A bagót elnyomva siettünk felfele, a táncteremig meg se állva. Miután beléptünk oda neki is kezdtünk a jól megszoktott reggelinek. Hwa nagyon finoman főz, süt. Ezt várjuk minden nap. Valamilyen mást hoz és nem mindig a megszokottat. Ezért szeretem az ételeit. Közben hangosan egy k-pop playlistet hallgatunk amire kajálás közben is táncolnom kell és aminek a szövegét tudjuk énekeljük és rappeljük. Kiélveztünk minden pillanatot ,ameddig ketten tudtunk szórakozni. Kezdtek a folyosón járkálni az emberek és a mi csapatunk tagjai is beszivárgottak. Hong amikor bejött azonnyomban hozzánk sietett.