A bosszú majdnem annyira édes mint Ő

3.rész

Oliver szemszöge:

Felemeltem fejemet válláról és megfordult a fejemben, hogy elmondom, ki is vagyok, de végül nem tettem és valószínűleg nem is fogom megtenni.
-Nem haragszom, de mostmár elengedhetnél, visszamennék dolgozni-fordítottam el a tekintetem.
-Okés rendben,menjük vissza.
Miután elengedett és visszamentünk dolgozni,  nem történt ezután semmi érdekes a mai napon, tényleg elhalmozott munkával és ő is elbújt a papírhegyek mögött. Egyszer sem  ért hozzám vagy közeledett felém, de még magam sem tudom eldönteni, hogy örömömre vagy bánatomra.
-Nos akkor a mai napra végeztem, igaz?-kérdeztem
-Igen, de ha nem utasítod vissza, akkor meghívnálak egy italra, nincs semmi hátsó szándékom, csak meg szeretnélek ismerni, mint a gyakornokom.
Miután pár perc múlva sem válaszoltam, megszólalt.
-Mindegy, felejtsd el -és már ment volna el mellettem, de megfogtam alkarját.
-Elmegyek szívesen, de te fizetsz főnök-mosolyogtam rá.

Luka szemszöge:

Meglepődtem, hiszen igent mondott, meghívásomra. Gyorsan írtam barátomnak Maxnak, hiszen nem akartam esetleges kínos szitut, így megkértem, hogy jöjjön ő is el abba a bárba. Amikor megérkeztünk, barátom már ott ült a pultnál és minket várt.
Sziasztok, mert nektek is kértem ki egy gin tonicot, remélem szereted.
Szia, igen szeretem, de úgy volt, hogy mindent a főni áll- mutatott rám Oliver, mire Max elröhögte magát. 
-Ne aggódj majd behajtom rajta-majd rákacsintott Oliverre.
-Egyébként Oliver vagyok, Olivel Cole-nyújotta kezét a gyakornokom
-Max Fray, örülök, hogy megismerhettelek.
Kikértünk még egy kör italt, ezután pedig kerestünk egy üres asztalt, hogy leülhessünk.
-És egyébként ti hogyan lettetek barátok?-kérdezte Oliver
-Még középsuliban találkoztunk egy bulin, na és azóta csöpögősen elválaszthatatlanok vagyunk. 
-És te miért Luka cégét választottad, gondolom volt egy csomó másik?-kérdezte Max
-Hát a legtöbb cégnél ami az egyetemmel kapcsolatban állt, nők lettek volna a főnökeim, és hát nem igazán jövök ki a hölgyekkel szóval maradt ez, egyébként ennek a cégnek volt a legjobb háttere.
-Túl diplomatikus válasz, valld be nyugodtan, hogy csak azért jöttél hozzánk, mert tudtad, hogy én lennék a főnököd-kacsintottam rá
-Hát hogyne főnök csak álltasd magad ezzel.
-Hívj Lukának vagy Mr.Wildenek csak ne főnöknek, kérlek.
-Miért talán beindulsz tőle?-nézett rám kacéran
-Meglehet.
Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már majdnem megcsókoltam, mire Max megköszörülte a torkát.
-Még itt vagyok én is bármennyire nem tűnök fel nektek.
Társaságunk legfiatalabb tagja felállt, aztán megindult a mosdók irányába így egy pár percig kettesben maradtunk barátommal.
-Tesó még mielőtt megdugod a szemeddel és egyéb testrészeiddel, mondd, hogy emlékszel rá ki ez a fiú?
-Miért talán már lefeküdtem vele egy bulin, vagy mi, mert akkor most is szívesen bevállalom.
-Eliza.
-Mivan azzal a csajjal ?-kezdtem ideges lenni, hiszen arról az egy emberről beszél akit valaha is szerettem, nem is inkább ő volt az első ember akihez kötődtem, de megcsalt.
-Ő az öccse, Oliver Cole,komolyan nem emlészel rá?
-Te hülye vagy, az a csávó egy hájpacni volt, Oliver pedig olyan mint egy nádszál.
-Létezik olyan dolog, hogy fogyókúra meg edzőterem, tudod Luka.
-Én ezt akkor sem hiszem el.
-Hát akkor kérdezd meg tőle, úgyis most jön vissza.
-Mit kellene tőlem megkérdezni?-kérdezte Oliver
-Te tényleg Eliza Cole öccse vagy?
-Én.....

Nos, hát sziasztok, tudom nagyon nagyon régóta nem volt rész, akadt egy két magánéleti problémám, ezért nem nagyon volt kedvem írni,azonban mostmár gőzerővel azon leszek, hogy legalább hetente egy rész kikerüljön.
Jó olvasást!

Puszi,Cseni