(SNK/AOT) 2. Évad: Árulók

‡ 7.rész ‡

Eren szinte fülsüketítő ordítást hallatott majd még mielőtt leérkeztek volna a talajra, a fiú egy hatalmasat bemosott a páncélos óriásnak, aki felszántotta az alattunk lévő földet.

-Hová lettek?! – kiáltott fel Sophia, ugyanis akkora porfelhő támadt, hogy egyik óriást sem láttuk.

-Fogalmam sincs, de csak én érzem vagy kezd egyre melegebb lenni? – törölgette a homlokát Jana.

Felnéztem a Kolosszális óriásra, akinek az egész testéből hő párolgott. Nyilván emiatt lett ennyire meleg. A francba! Bárcsak le tudtuk volna fejezni őket Mikasa-val! Ha gyorsabbak lettünk volna...

A porfelhő kezdett megszűnni és megpillantottuk az alattunk lévő két óriást. Azóta Reiner feltápászkodott a földről és mélyen Eren óriásának szemébe nézett. Fogalmam sincs mi játszódhat le a két fiú fejében, de az biztos, hogy valamelyikük ma el fogja taposni a másikat!

-Lányok! – röppent mellénk Mikasa, aki ideges tekintettel méregetett minket. – Nem esett bajotok?

-Jól vagyunk. – feleltem, mire kissé megkönnyebbült. – Mi a terv?

-Levágjuk mindkettőt! – csikorgatta a fogait.

-Tetszik az ötlet! – mosolyodott el elszántan Jana.

-Victoria! – nézett mélyen a szemembe a lány. – Kellene a segítséged. Mindenki a Kolosszális óriással van elfoglalva. Kell valaki mellém, aki segít levágni a Páncélost.

-Rendben. – bólintottam határozottan majd a két társamra pillantottam. – Menjetek és segítsetek Hanji-nak meg a többieknek. Mi Mikasa-val elintézzük Reiner-t.

-Miért van az, hogy mindig te vállalkozol a veszélyes feladatokra? – ciccegett Jana.

-Mert én jobb vagyok nálatok. – kuncogtam majd pár szitkozódás után, ami a két társam száját hagyta el lentebb repültünk a falon Mikasa-val.

-Támad! – kiáltott fel hirtelen a lány, mire azonnal Eren-ék felé kaptam a fejem.

Reiner arcon ütötte a fiút, aki pár métert repült majd nagy erővel a földbe csapódott. Eren óriásának szinte leszakadt az állkapcsa, ami azonnal regenerálódni kezdett. Ezt követően a Páncélos megindult a fiú felé, aki még mindig a földön hevert. Ez így nagyon nem lesz jó! Ha Eren nem kel fel akkor...

Mikasa azonnal elrepült mellőlem és Reiner felé vette az irányt. Nem úgy volt, hogy egy csapat vagyunk?! Az Istenit! Azonnal a lány után repültem, aki pengéjét belevágta volna a Páncélos nyakszirtjébe, de a pengék kettétörtek. Nem hiába nevezik Páncélos óriásnak. A sima pengék nem fognak rajta. Az emberek számára ez egy vesztes csata viszont Eren talán le tudja győzni.

A fiú mintha meghallotta volna a gondolataimat azonnal felállt és elkezdte ütni Reiner-t, ami...hiábavaló volt. Az áruló páncélja olyan keménynek bizonyult, hogy még Eren hatalmas óriása sem tudta még csak megrepeszteni sem.

-Próbáld a lábát! – kiáltott rám Mikasa Reiner válláról.

Eleget tettem a kérésének és teljes sebességgel az inakba vágtam...volna, ha nem törik el nekem is a pengém.

-Ez lehetetlen Mikasa! – repültem fel mellé. – A pengék semmit sem érnek ellene!

-Nem adhatjuk fel! – kiáltott rám majd a kettétört penge maradványokkal próbált lyukat fúrni a páncélon.

Abban a pillanatban Eren eszeveszetten elkezdett rohanni Reiner felé én pedig megragadtam Mikasa karját és elrántottam a Páncélos válláról. A kampóm viszont nem érte el az egyik fa törzsét így pár méterre az óriásoktól a földre hullottunk. Nem volt kellemes érzés, de egyikünknek sem esett nagyobb baja. Éppen tápászkodtam volna fel a földről, amikor is Eren Reiner pofájába ütött sikertelenül. A Páncélos ezt meg sem érezve megint behúzott egyet a fiúnak, aki ismét csak elrepült.