(SNK/AOT) 2. Évad: Árulók

‡ 2.rész ‡

-Már csak 600 méter és Stohess-ben vagyunk! – kiáltja Jana, mire egy pillanatra felocsúdok a gondolataimból.

Már legalább félórája lovaglunk, de azóta egy szót sem szóltam egész úton. Folyton csak azok a dolgok jártak a fejemben, amiket a nagypapa megemlített. A falban lévő óriás, Annie, és az újoncok, akik valahol a Shina-fal déli részén lévő kastélyban vannak. Már legalább három napja tudom, hogy Annie Leonhart volt a nőstényóriás, de még mindig nem bírom felfogni. Folyton csak egyetlen kérdés jár a fejemben...Miért? Miért tette ezt velünk? Megölte megannyi társunkat és elárulta az emberiséget. De miért?! Talán már sohasem tudjuk meg mivel szerencsétlen lány egy áttörhetetlen burokba zárta magát, amiből szerintem egyhamar nem fog kijönni. És ott vannak még az újoncok, akik igazából már nem újoncok, mert ők is Rivaille hadnagy egységéhez tartoznak. Őket elhelyezték a semmi közepére titán rejtés gyanúja miatt. A fejesek szerint lehet még olyan ember a kadétok között, aki óriássá tud változni. Én személy szerint remélem, hogy nincs több ilyen ember a falakon belül ugyanis kezd már elegem lenni ebből az átváltozásos dologból. Nem volt elég Eren, Annie-nak is óriásnak kellett lennie. Nem bírom ki, ha még egy társam, egy barátom átváltozik és netalántán ellenünk fordul. Na és még ráadásba ott van Rivaille is...Fogalmam sincs, hogy most kettőnk között mi zajlik le. Nem tudom eldönteni, hogy az a csók szimpla felindulásból volt vagy tényleg érez valamit irántam. Mindig annyit veszekedtünk, de sosem hagyott cserben. Mindig megvédett még akkor is, amikor már az agyára mentem. De nem csak az ő érzelmei számítanak, hanem nyilván az enyémek is. És itt jön a kérdés, hogy én érzek-e iránta valamit. Nem tudom. Talán. Jóképű, okos, erős, bátor és mindig tettre kész, de ugyanakkor makacs, bosszantó és néha eléggé bunkó is. Talán, ha eltekintek ezektől a tulajdonságoktól, akkor a válaszom...igen. A francba, szeretem azt a barmot!

Észre sem vettem mikor átnyargaltunk a kapun és máris Stohess azon részén vagyunk ahol az óriást találták. Ahogy a fal felé pillantottam láttam, hogy már letakarták a titánt egy ponyvával. De minek? Ha eddig sem tört ki a falból, akkor ezután sem fog. Remélhetőleg.

Kikötöttük a lovainkat majd a környéken járó Rendőröktől megkérdeztük, hogy nincs-e valahol egy Felderítő osztagos, aki beavat minket a részletekbe. A Rendőröknek nem volt ínyükre, hogy még több Felderítős érkezett a városba, de szerencsére elmondták, hogy Hanji osztagvezetőt a fal tetején találjuk meg így hát beaktiváltuk a manőver felszerelésünket és felrepültünk egyenesen az óriás fölé, a fal tetejére. Ott meg is találtuk a Felderítőket Hanji-val együtt, aki éppen egy pappal beszélgetett. Egyből felismertem, hogy az a férfi nem más, mint Nick atya. Ő volt az, aki Eren tárgyalásán azt akarta, hogy öljék meg a fiút.

-Hanji-san. – szólítottam meg a nőt, aki azonnal ránk kapta a tekintetét. – Elárulnád, hogy miért van egy 50 méteres óriás a falban?

-Á, lányok. Örülök, hogy újra látlak titeket. – mosolyog felénk, majd mikor újra Nick atya felé fordul, komor arcot vág. – Én is éppen ezt szeretném megtudni, de az, aki tudja az igazságot nem hajlandó válaszolni.

Nick atya lesüti a szemét.

-Egy pap? – ráncolja a homlokát Jana. – Mégis mit tudhat egy pap bármiről is?

-Gyerünk atyám, mind kíváncsiak vagyunk a történetre. – intézi a pap felé szavait Hanji.

-Én elfoglalt ember vagyok! – teszi ölbe a kezeit Nick atya. – A templom és a hívők között is kész káosz van! Ez pedig a ti hibátok! Később majd kárpótlást is fogok kérni! Most pedig engedjetek le!

-Rendben van. – morogja Hanji osztagvezető majd a fal széléhez taszítja a papot, akit egy kézzel fog a levegőben. – Innen megfelel önnek?

-Na de Hanji-san...! – mered rá aggódva Sophia, de a nő egy rideg nézéssel elcsitítja.

-Ne szórakozzon velünk! – kiált rá a papra. – Van egyáltalán fogalma róla, hogy mi, a Felderítő Egység tagjai milyen cél érdekében ontjuk vérünket!? Azért, hogy visszaszerezzük a szabadságunkat, melyet az óriások vettek el tőlünk! Ezért a célért pedig, ha kell a saját életemet is feláldoznám! Nem kérem önt, hogy beszéljen, hanem parancsolom, hogy mondja el! Érthető voltam?! És ha ön nem akar beszélni, majd jön a következő ember! Elvégre úgy érzem, hogy ehhez nem lenne elég egyedül az ön élete!

-Eressz...el! – nyögi az atya.

-Most? Biztos elengedjem?

-Most!

-Értettem. – bólint Hanji. – Akkor haljon meg!

-Hanji-san, fejezze be! – szól rá ismét Sophia, de hiába.

-Ölj csak meg és tanuld meg általa, hogy történjék bármi, mi mindenképp teljesítjük a küldetésünket! Szóval gyerünk és eressz hát el! – kiáltja a pap.

Hanji teljes erővel visszarántja Nick atyát, aki gurul párat a betonon. Látszik az osztagvezetőn, hogy próbál nyugodt maradni, de nagyon ideges, amiért a pap nem akar beszélni.

-Csak vicceltem. – nevet erőltetetten a nő majd a földön fetrengő Nick-re néz. – Áh, már el is felejtettem ezt az érzést. Azóta nem éreztem ilyet mióta először mentem ki a falakon kívülre. Félek...

Hanji utolsó szava miatt a hideg is kirázott. Ő, aki már az óriások elleni csatában veteránnak mondható...és ilyet mond az csak bajt jelent. Hatalmas bajt jelent.

-Hanji osztagvezető! – halljuk meg egy rémült katona kiáltását, aki a hosszú falon keresztül fut felénk. – Az óriások...az óriások áttörték a Rózsa falat!

Ez a rémálom egyre rosszabb...