Akkor folytassuk...

10 1 0
                                    

Nem mintha bárkit is érdekelne...
Tehát miután a lány bólintott a hős folytatta.
- Van tipped arról, hogy vajon kinek szólnak?
Kérdezte úgy mintha a tökeit szorongatná valaki, bár ezt biológiai neme nem tette lehetővé.
-Ami azt illeti van...
Az fasza... Ne avass be kérlek...
- És mi az?
A szív helye négyzetkilométerekkel kisebb lett... És hősünk nem tudta, hogy felkészült-e erre a válaszra.
- Nekem?...
Jött a másiktól a tipp.
Nem a szomszéd Rozinak... Persze, hogy neked szólnak baszki!
A másik várt a megerősítésre, ami a hőstől egy biccentés formájában érkezett meg...
Persze itt makogás makogást követ, a kínos csend és a " Oh hogy baszná keresztbe a kurva élet" érzés pedig kezén fogva megy velük.
Aztán valahogy lekanyarodtak a "fejbe lövöm magam" sztrádáról a "párkapcsolat" nevű lehajthatóra.
- Szeretnéd, hogy megpróbáljuk?
A hős úgy kapta fel a fejét, hogy ha nem lett volna a nyakához nőve akkor elrepül.
Persze, hogy a válasz később az igen volt...
Gondolj bele...
A lány akibe, bele estél, mint két bal lábas turista a kanyonba, magától minden kényszerítő körülmény nélkül felajánlja neked, hogy hajlandó lenne veled többre is. Neked erre céloznod sem kellett.
Persze mivel hősünk egy gyáva szar ezért nem is nagyon  tervezett, de na...
Azonban pont ez a szívéjesnek mondható ajánlat, és annak elhamarkodott elfogadása okozta a mélyrepülést...

Ezt érezte a hős egy jó darabig...
De aztán utólag belátta ő is, hogy ebben a sztoriban nem volt főgonosz.

Szeretni vagy nem szeretni? Ez itt a kérdés...Donde viven las historias. Descúbrelo ahora