Angel Dust (Yoonmin) ✓

huszadik gondolat

Tudtad, hogy minden egyes veled töltött perc egyszerre repített a magasba és döngölt a földbe engem?

Elképzelem, hogy egymás mellett fekszünk, te a kézfejemet cirógatod, én pedig nem győzök pirulni a tetteidtől.

Te felém fordulsz, elmosolyodsz, majd belecsókolsz az ajkaimba. Ezennel téged érezlek; nem az alkoholt, a cigit vagy a füvet. Téged érezlek, a te ízedet, a puha ajkaidat, a kifújt, meleg levegődet.

Felém fordulsz és azt mondod, hogy szeretsz. Hogy nem kell neked semmi más, csak én. Csak én és a szeretetem.

Helyette a valóság az, hogy veszekedünk. Te kiabálsz, a falhoz dobod a kezedben tartott poharat, amely hangos csattanással törik szét, én pedig kétségbeesetten kapaszkodom beléd, miközben nem tudom abbahagyni a sírást. Könyörgök neked; "Hagyd abba, Yoongi! Szeretlek!"

- Én pedig nem szeretlek! - kiáltod, mire a szavak a torkomra forrnak.

Megfagy a levegő. Teljes csend uralkodik, egészen addig, amíg ismét meg nem szólalsz:

- Az élet szar. Ha iszom, ha cigizek, ha drogozom, mindegy. Mindig szar marad, csak a köret más.

- Park Jimin