Angel Dust (Yoonmin) ✓

tizenötödik gondolat

Emlékszem, egyszer, amikor még mindketten kicsik voltunk, és azon a télen lehullott az első hó, eldöntöttük, hogy elmegyünk szánkózni.

A szüleink nem értek rá, egyedül pedig nem mehettünk el, így elkeseredve huppantunk le a hóba, s mindketten egy megoldáson kezdtünk morfondírozni.

Pillanatokkal később te a nagytestű kutyátokkal, Lucky-val, léptél elém, pórázra kötötted, majd egy erősebb kötéllel összekötötted a pórázt a szánkó zsinegével.

Én nem tudtam, hogy mire készülsz, azonban, amikor a tyúkjaitok közül kiemeltél egyet, meglengetted azt a kutyus előtt, majd irdatlanul szaladni kezdtél, én felnevettem. Lucky utánatok kezdett szaladni, ezzel a szánkót és engem húzva a kerten keresztül, amely egyszerűen egy csodálatos érzés volt.

Egy hirtelen kanyar miatt, én kiborultam a szánkóból, de igazából nem érdekelt ez engem különösebben, hiszen életem eddigi legszebb emlékét szereztem meg ezzel.

Azon a délutánon beranyoztad a napomat.

Mondd, volt, hogy legalább egyszer is én vidítottalak fel téged?

- Park Jimin