Angel Dust (Yoonmin) ✓

huszonegyedik gondolat

Azt hiszem a mélypont akkor érkezett el az életünkbe, amikor rettegni kezdtem tőled.

Kiszámíthatlan voltál, kiabáltál, törtél, zúztál, s hiába voltam már hozzászokva az ilyesféle helyzetekhez, te egyre durvább és durvább dolgokat műveltél.

Féltem attól, hogy mikor fogsz nekem ugrani, hogy mikor ütsz meg, hogy mikor borul el az agyad ismét.

Megtörtént már az, hogy nekem estél, s csak egy hajszálon múlott az, hogy megüss engem. Most már tudom, hogy akkor már nem szerettél engem, pedig még reménykedtem az érzéseidben.

Egyik este nagyon lerészegedtél, én pedig szokás szerint rettegni kezdtem attól, hogy mit fogsz kitenni vagy magaddal vagy velem vagy valaki mással. Sosem tudtam, hogy mi jár a fejedben, ezért is féltem tőled.

- Yoongi, kérlek! - sírtam fel keservesen, amikor ordítozni kezdtél. - Félek. Nagyon félek!

- Ne félj, Jimin, nem lesz semmi baj! - fogtad közre a vállaimat, miközben dőlt belőled a piaszag.

- Félek tőled, Yoongi!

Miért bántottál engem?

- Park Jimin