Angel Dust (Yoonmin) ✓

tizenkilencedik gondolat

Emlékszem az első csókunkra.

Én kezdeményeztem, hiszen akármennyi jelet is küldtem feléd, te sosem vetted észre, hogy visszavonhatatlanul beléd zúgtam.

Szörnyű voltál a romantikában, nem is nagyon értettél hozzá, de én ezt kimondhatatlanul aranyosnak találtam.

Éppen nagyban puffogtál azon, hogy a fizika tanárnőd dolgozatot íratott, amire nem tanultál, én pedig olyan édesnek véltem a felfújt arcodat és a csücsörítő ajkaidat, hogy nem bírtam megállni, hogy ne csókoljalak meg.

Tudtam, hogy milyen félénk tudsz lenni, ezért nem rontottam rád.

Csak egy gyors és lágy csókot leheltem az ajkaidra, s úgy terveztem, hogy egyszerre ennyi elég is lesz, azonban te hevesen visszacsókoltál engem, azzal a mozdulattal pedig az ágyadra döntöttél.

Ez volt az első csókom. Neked adtam az első csókomat.

Mondd, neked is épp olyan sokat jelentett ez a pillanat, mint nekem?

- Park Jimin