Angel Dust (Yoonmin) ✓

tizenhatodik gondolat

Egyszer a barátainkkal együtt eldöntöttük, hogy szórakozunk egy kicsit, így olyan nagy alkoholmennyiséget vásároltunk fel, hogy félő volt, hogy valamelyikünket gyomormosásra fogjuk bevinni a kórházba.

Amikor már mindannyian kellően becsiccsentettünk, a már jól ismert üvegezős játéknak kezdtünk neki, amely általában mindig érdekes következményeket vont maga után.

Voltak kellemetlen kérdések, merész feladatok, röhögések, verekedések; jól éreztem magam, egészen addig, amíg meg nem állt nálam az üveg eleje. Levert a víz, de nem szenteltem neki túl nagy figyelmet. Reménykedtem abban, hogy nem a szerelemről fognak majd kérdezni engem.

- Felelsz vagy mersz, kedves Park Jimin? - vihogott fel az egyik barátom, én pedig kissé pirultan néztem oldalra.

- Felelek.

- Tetszik neked most valaki? - tette fel a kérdést, én pedig egy pillanatra rád vezettem a tekintetemet, s arra számítottam, hogy veszed majd a jelzésemet, de csak ugyanolyan kíváncsi szemekkel pásztáztál engem, mint mindenki más is. Határozottan bólintottam egyet. - Az a valaki itt van köztünk?

- Igen - nyögtem ki nehezen, s mivel eszméletlenül kellemetlenül éreztem magamat, inkább kisiettem a házból, hogy friss levegőhöz juthassak.

Nem tudtam, hogy mióta lehettem kint, de csak arra lettem figyelmes, hogy megállsz mellettem, majd kicsit követelőzően fordítasz magad felé.

- Jungkook az, igaz? - tetted fel a kérdést halkan, én pedig teljesen összezavarodva néztem vissza rád.

- Mi?

- Jungkook az, aki tetszik neked - mosolyodtál el féloldalasan. - Összeilletek. De, ha megbánt, nagyon megjárja.

Legközelebb már csak arra eszméltem fel, hogy egyedül állok a csillagok alatt, közben pedig arra gondolok, hogy bárcsak elmondtam volna neked az igazat az érzéseimről.

Azon az estén, féltékeny voltál, igaz?

- Park Jimin