Ahol más nem...

1. rész: A Levél

Bátyám már 1 éve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába jár, tavaly nagyon ingerelt, hogy én nem mehettem, de idén... idén én is mehetek, igen én Olivia Chamberlain. Mikor megkaptam a levelemet kb. így játszódott le:

-Jött egy levél. -szóltam hangosan.

-Basszus akkor bontsd ki. -ordította nevetve Ryder.

-JÓÓ. -mondtam nagy mosollyal, de abba a pillanatba le is fagyott az arcomról.

-Te jó atya úr isten. -mondtam elhűlt arccal. Bátyám már rohant le a lépcsőn aggódva mert nem kapott választ, ugyanis ebben a pillanatban le voltam bénulva. Komolyan...

-Liv, Liv... OLIVIA CHAMBERLAIN! -ordított a fülembe Ryder.

-Jézusom azért süket MÉG nem vagyok. -hangsúlyoztam ki.

-Még... -már majdnem elkapta őt a röhögőgörcs mikor meglátta mi van a kezemben.

-LIV FELVETTEK TÉGED IS. -üvöltötte izgatottan.

-Na nem mondod nagyokos... -ütöttem meg ,,enyhén" a vállát.

Utána szerintem nem is kell kifejtenem mi történt, anyának meg apának is elmeséltük. Nagyon büszkék voltak. Aznap este kitomboltuk magunkat Ryderrel és énekeltünk zenékre, ugráltunk az ágyán kifáradásig és beszélgettünk a Roxfortról meg az ikrekről és az emberekről, meg persze melyik házba kerülök. Ryder Mardekáros és elhatároztuk, hogy én is az leszek, bár már a saját ágyamban sokat gondolkodtam erről. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogy ,,és mi lesz, ha nem a Mardekárba kerülök?". Egy idő múlva álomba gondolkodtam magam, ha lehet ilyet mondani.