Ahol más nem...

5. rész: A vonat út

-Na Liv... -mondta könnyes szemekkel anya. -menj fel a vontara és karácsonykor találkozunk. -nyomott egy puszit a homlokomra.

-Legyél ügyes Liv, tehetséges kis boszi vagy. -mondta apa elérzékenyülten, és Rydertől is elbúcsúztak. Felhuppantunk a vonatra az ikrekkel együtt. Kerestünk egy üres fülkét és leültünk. Egy tíz perc elteltével megláttam a szőke fiút lassan elmenni a fülkénk mellett és fel is ültem amilyen gyorsan csak tudtam.

-Egy pillanat és jövök! -mondtam a három fiúnak, bólintottam és amilyen gyorsan csak tudtam futottam Draco után. -Hé Draco várj. -mondtam hangosan, ő pedig hátrafordult és megállt. Mikor odaértem elé picit kitártam a kezem és egy ölelésre vártam, de ő értetlenül nézett rám.

-Hát nem akarsz megölelni? -néztem rá picit elszontyolodottan.

-Dee... csak engem még sohasem öleltek meg. -mondta zavartan.

-Ó, hát akkor tudom orvosolni ezt a helyzetet. -nevettem el magam és a karjaiba ugrottam. Először csak mereven állt, de aztán visszaölelt. Eltávolodtunk egymástól, majd elkezdtünk nevetni.

-Szerintem nekem mennem kell vissza, ha gondolod gyere. -mondtam egy széles mosollyal.

-Öhh... szerintem én nem jöhetek, de nagyon szépen köszönöm az ajánlatot. -mondta majd sarkon fordult és elment. Én elgondolkodva tértem vissza a fülkébe, persze ezt a fiúk is észrevették és egyből kérdésekkel bombáztak.

-Kivel találkozál? -kérdezte Ryder.

-Dracoval. -mondtam habozás nélkül, de még mindig mélyen el voltam süllyedve a gondolataim között. Már csak annyit hallottam, hogy huhognak, de olyan furán. Én azon gondolkodtam, hogy, hogy lehet valaki ilyen illedelmes ilyen fiatalon, lehet, hogy ő is olyan mint én, halálfaló szülőkkel, végülis elég rideg dolog ha valaki még életében nem ölelt embert. Egy pár perc után becsatlakoztam a beszélgetésbe. Fred és George éppen azt tervelték, hogyan fogják bekenni az ajtók kilincsét ragasztóval, szerintem nem nagy durranás ahhoz képest én mit csináltam ezért elkezdtem ötletelni.

-Mi lenne, ha színes, NEM szupererős ragasztóval kennénk be, ééés nem csak a kilincset, hanem a tanári széket is, meeg a könyveit is az asztalhoz ragasztjuk. -vetettem egy gonosz mosolyt a fiúkra, akik még mindig csak megbűvölten hallgatták az ötleteim.

-Azta, Freddie szerintem megtaláltuk azt az embert akit kerestünk. -mondta Geogre egy mosollyal az arcán.

-Abban biztos vagyok Georgie. -válaszolta Fred.

-Héé! -szólt közbe Ryder. -És én? -erre mindenki elkezdett röhögni, és boldogság töltötte be a kabint. Egyszer kinyílt a kabin ajtaja és egy kócos hajú lány lépett be.

-Nem láttatok egy varangyot?

-Nem. -vágtam rá, mert nem örültem a látogatónak.

És-. -ezt már nem akartam hallgatni és ráhúztam a kabin ajtaját, de még az ajtó mögül végigmondta a mondandóját. -Szerintem öltözzetek talárba mert nemsokára megérkezünk! -Fred és George megdöbbenve néztek rám, a bátyám már meg se lepődött csak próbálta elfolytani a röhögését.

-Te most... -mondta Fred.

-Ráhúztad az ajtót... -folytatta George. 

-KIRÁLY! -mondták egyszerre, én meg megkönnyebbülve néztem rájuk.