Ahol más nem...

4. rész: Egyenest a pályaudvarra

-Liv, Liiiv, Olivia! -hallottam az izgatott üvöltést a bátyám szájából, egyenest a fülem mellől. Úgy érzem Ryder tényleg egyszer meg fog süketíteni. Ahogy sejtettem bátyám egyből le is húzta a takarómat. Őszintén, szerintem élvezi.

-Ahhj... -csak ennyit tudtam reagálni a történtekre, aztán egy nagypuffanással leestem a padlóra. Amikor felnéztem gyilkos pillantásokat vetettem a röhögéstől fulladozó bátyámra. Felálltam és szépen lassan kimentem a szobámból. Félúton a lépcsőn realizáltam a helyzetet.

-Te jó ég. reagáltam le, hogy ma megyek a Roxfortba.

-Mi történt Olivia?! -kérdezte ijedten apukám.

-Semmi. - mondtam nevetve.

-De az el-... -monda már az apám mellett álló bátyám.

-Nyugi van, csak realizáltam, hogy ma megyek a Roxfortba. -mondtam teljes higgadtsággal.

-Hát jó... -mondták kórusban. Gyorsan felöltöztem, és lementem reggelizni. Alig ment le pár falat a torkomon, mert nagyon izgultam. Eljött a pillanat, apám már fogta a kezem, én Ryderét ő pedig anyáét, és el is tűntünk a kétemeletes otthonunkból. Mikor kinyitottam a szememet már láttam a sok siető embert a peronokon, muglik. Körülnéztem de megakadt a szemem egy vörös tömegen, Ryder követte a tekintetemet és mikor észrevette, hogy hova nézek egyből egy hatalmas mosolyt olvastam le az arcáról. Habozás nélkül rohant a Weasley ikrek felé a nevüket kántálva. Az egyik balról a másik pedig jobbról zárta Rydert karjai közé, nagyon aranyos pillanat volt. Éreztem egy kis lökést a vállamon, hátranéztem, anyám volt, hogy én is nyugodtan menjek oda. Nagy örömmel odaszaladtam és Ryder gyorsan be is mutatott.

-Sziasztok! -mondtam boldogan. Az ikrek gyorsan odafordultak hozzám.

-Szia! -mondák kórusba.

-Én George vagyok!

-Én pedig Fred! -mutatkoztak be illedelmesen.

-Én pedig Olivia, de nyugodtan szólítsatok Livnek. -ők csak bólintottak, és a karjaikba zártak engem és Rydert is. Ezt a gyönyörű pillanatot a szüleink szakították meg avval, hogy át kéne mennünk a falon, nehogy elkéssünk.

-De... h-hogyan kell ezen... -mondtam teljesen lesokkolva.

-Ne. Izgulj. Mi. Megmutatjuk. -mondták az ikrek felváltva.

-J-jó. -mondtam még mindig idegesen, de már húztam a szájam szélére egy mosolyt.

-Először én megyek, utána te és aztán Georgie, okés? -vezényelt Fred.

-Okés. -mondtam lelkesen, de belül csak nyugtattam magam *nyugi Liv, csak nyugodtan, nyugi* és lassan kifújtam a levegőt. Amint felnéztem Fred már rajtra kész volt, és egyszer csak eltűnt a téglák között.

-Na hugi, most te jössz, hajrá! -mondta Ryder bátorítóan.

-Jó oké, megyek is... asszem... -miután kimondtam át is suhantam a falon és egyből Fredhez toltam a cuccaim, azzal mindenki egyenként érkezett, George, Ryder, Ron és... Harry Potter- igen az a Potter. Én csak sokkolva álltam majd mikor a szülők is megérkeztem kiestem a sokkból.