Ahol más nem...

2. rész: Abszol út

Reggel hangos kiabálásra ébredtem, ahj csak ne Ryder, ne most, nem akarok ma reggel ölni, nee. Lassan kinyitottam a szememet és a nagy fényáradatra nyomban össze is szorítottam, de egy kéz lerántotta a meleg, puha és kényelmes takarómat.

-Nem tudtam, hogy meg akarsz halni ma reggel Ryder Chamberlain... -huppantam fel az ágyamon, egy párnával a kezemben.

-Liv nem, nyugi és rakjad le azt a párnát... -mondta Ryder de már túl későn, el is találtam a bekészített párnával. Lassan rám nézett és egy huncut mosollyal hirtelen felkapta az imént eldobott párnámmal el is talált. Nem hagyhattam ezt annyiban és kitört egy komoly csata. Sajna anyám be is rontott...

-Ti meg mi a francot csináltok?! -lassan Ryderhez fordult. -Ryder Chamberlain csak annyit kértem tőled, hogy ébreszd fel a húgodat. -erre a mondatra elkezdem kuncogni, de senki sem vett róla tudomást.

-De anya... Liv egy nehéz eset... -itt kitört belőlem a röhögés és csak nevettem amíg észre nem vettem ez nem a megfelelő helyzet.

-Bocsánat... -lesütöttem a szemeim, de a gonosz mosolyom ott maradt az arcomon és megvillantottam Rydernek egy pillanatra. Ez a kis részlet épp elég is volt neki és játékosan kinyújtotta rám a nyelvét. Aznap kiderítettem, hogy miért is keltem ilyen korán. Az Abszol útra mentünk bevásárolni -hát persze, hogy lehettem ilyen hülye-. Az első hely, amit meglátogattunk a Czikornyai és Pazta, itt vettük meg a könyveket nekem és Rydernek. A második Mr. Ollivander varázspácaboltja volt, ide már csak én meg anya mentünk, a bátyam apával Kvidiccs a javából boltba mentek Rydernek seprűt venni, persze irigy voltam mert imádom a Kvidiccset, de elsősök nem kerülhetnek be a csapatba. Nade amikor beléptem a boltba sötét volt, picit misztikus, de tetszett, körülnéztem, de anyukám türelmetlenebb volt, mint én és meg is szólította Ollivandert.

-Mr. Ollivander? -kérdezte.

-Oh, hát itt vannak, már nagyon vártam ezt a napot, amikor a kis Ryder húga is jön. -csapta össze a két tenyerét és egyből elkezdett kutatni a sok doboz között, ki is húzott egyet a sok közül. Az asztalra tette és kinyitotta, nem is habozott és a kezembe adta. Én csak kérdő szemekkel néztem anyukámra.

-Na, Olivia próbaád ki! -mondta egy bátorító mosollyal, és suhintottam egyet, de nem egészen fényesen indult, ugyanis pontosan négy vázát söpörtem le sorban.

-Hát ez nem a megfelelő. -hümmögött Ollivander, és mélyen gondolkodott.

-Én... elnézést. -mondtam bocsánat kérően.

-Jajj, semmi baj édes, mindenki így kezdi, majd el is viharzott a doboztornyai közé és elgondolkodva kapott elő egy dobozt. -Ez az első pálca, amit készítettem, de még egy embernek sem engedelmeskedett, Cseresznyefa, 11 hüvelyk, erős, nagyon részletes borítás... úgy látszik lehet, hogy eljött az időd. -adta a kezembe a valóban gyönyörű pálcát. Suhintottam egyet és hatalmas melegség töltött el és fényes szikrák töltötték el a szobát. Ollivander meg anya csak megbűvölten nézték az eseményeket, én meg értetlenül néztem rájuk.

-Még életemben nem láttam egy pálcát és varázslót így passzolni. -mondta még mindig elérzékenyült arccal a férfi.

-Köszönöm? -húztam egy mosolyt a szám szélére. Anyával ki is fizettük a pálcát és indultunk a fiúkhoz elújságolni mi történt.