Gátlások nélkül [ Hwanwoong- Oneus] 18+

🌌2.🌌

Seolhyun:

Sokan azt hiszik minden rózsaszín  és  vattacukor. De ez közel sincs igy. Tízenévesen még azt hittem egy boldog párkapcsolatba élek és ez igy is marad majd. De mikor később kiderült hogy a párom még sem olyan hűséges és tiszteséges mint ahogy gondoltam teljesen ősszeomlotam. Elveszetnek éreztem magam. A boldogság egy pillanat alatt elillant és azóta minden fenekestül megvaltózot az éltemben. De az ok hogy sztríptiz táncos és excord lettem az teljesen más. Igen excord vagyok. Lazán kijelentetem de szégyelem a hivatásomat. Ilyenkor mindig az jut eszembe hogy elrontótam az életemet. Hiszen ki akarna egy olyan lányal lenni mint én? Vip táncos vagyok de ez semmit sem jelent. A durva vendégeket nem tudom elkerülni mert mindig megtalálnak. Soha még egy olyan kuncsaftóm nem volt aki ne let volna hozzám durva. De tűrtem mert egy excordnak nem jutot választási lehetőség. A váltózás még csak meg sem fordult a fejemben. Mindig is lázadó volt a természetem de sosem gondoltam volna hogy ilyen irányba hajlók majd.  Senkinek nem ajánlanám ezt a hivatást. Valahányszor lefekszek valamelyik vendégemel mindig undorodok magamtól és a zuhany alatt áztatóm magamat két teljes órán át. Mintha ezel lemoshatnám magamról azt a sok szennyet.

-Seolhyun te következel-ébresztetek fel gondolataimból. Utolsó pillantást vetetem magamra a tükörben majd fel álltam a székből és felvéve a magabiztos énemet lébdeltem a színpad felé.
Akárhányszor a színpadon állok és végig vezetem a tekintetemet a közönségen, akik éhes vadként meresztik rám a szemüket akkor érzem magamat igazi nőnek. Ez az ami emel az önbizalmamon. Ha a színfalak mögött csak egy szajha is vagyok, amég a színpadon táncolók legalább pár órácskára is, de elfelejtem hogy valójában mi is a hivatásom. És ez az ami egy picinyke boldogságot ad nekem. Váltóztathatnék de ugy érzem már túl késő lenne ehez. Túl késő megbáni és vissza vonulni. Nincsen senkim csak ez a club. A szüleim mindig is utáltak. Nem szeretek. Bántótak. Mert nem voltam olyan mint a nővérem. Aki mostanra férjénél van és profi ügyvéd let. Ő az egyetlen aki nem fordult el tőlem. Aki még hogy ha tudja is mit művelek támogat. És szeret. Szeret milyen jó lenne ezt a szót, valaki olyan szájából hallani aki őszinte odaadásal szeretne. Aki elfogadna olyanak amilyen vagyok és semmiképpen nem akarna megváltóztatni. Szép is lenne. Akkor igazán fontosnak érezném magamat.

A club nyereséges. A vezető is kedves nem erőszakos se nem durva. Tisztelet tudó még is kicsit szigorú az alkamazotakhoz. De csak amennyire a hivatása követeli. Velem kifejezetten kedves. Nem erőltet semmit ha nem akarom és még a lakásomat is fizeti. Elsőnek tiltakoztam ez ellen de ő ragaszkodot hozzá mert szerinte nekem köszönhető hogy a clubja felvorágozodot. Mikor ide kerültem a club nagyon szar helyzetbe volt. Alig voltak vendégek és az alkalmazotait sem tudta rendesen fizetni mert a  club nem hozzot nyereséget. Mikor meglátót táncolni azonnal a színpadra állitót és nem hittem el de sikerült hogy a clubja újra rendesen működjön.
Sokan azt hiszik egy ilyen clubot üzemeltető vezető soha nem jó. De én kifogtam a legjobbat. Mert nála tiszteségesebb embert soha nem ismertem.

Hwanwoong:

-Megint rontótam-temetem az arcomat tenyerembe. Nem birtam hyungjaim szemébe nézni. Bűntudatom volt, mert mostanság én róntok a legtöbbet. Persze hibázni emberi dolog, de hogy mindennap? Nem. Lehet a sok stressz és a megfelelni akarás az okozoja. Mert mostanába elég ingerült vagyok és flegma. Nem vagyok teljesen önmagam. Nem akarok ennyit hibázni.

-Hwanwoong, ne ostorozd magad. Én is elvétetem az egyik lépést-probált jobb kedvre deriteni Keonhee. Óvatosan vedtem el a kezemet az arcomról és vezetem tekintetem rá.

-De nem annyiszor mint én-álltam fel fusztráltan hajamba túrva.-Igy hogy fogunk fellépni a road to kingnomba?

-Attól sem lesz jobb ha magadba bánkodsz-szólalt fel leedo. Vissza huppantam a sminkes székbe és újabbat sóhajtótam a kezemen lévő kis ezüst láncot piszkálgatva.

-Még is miért hibázol? Mi az ami meggától a gondolkodásba? Vagy inkább.....ki?-fejemet azonnal a perverzen mosolygo xionra vezetem. Reméltem hogy csak viccel de a mosolya ellenére az arckifejezése komoly volt. Hitetlenül felnevetem és megráztam a fejemet elnézve egy pillanatra róla.

-Hogy ki?-nevetem tovább hitetlenkedve a halodtak miatt. Csapat társaim felvont szemöldökel néztek rám.- Még is mire gondolsz pontosan Xion?

-Nem lehet hogy van valakid de nekünk ezt nem mondtad el?-fonta karba kezeit seoho összeráncolva szemöldökét. Nem hittem a fülemnek. Ha lenne valakim a családom után ők tudnák meg ezt másodiknak. Sosem titkolnám előttük. Hiszen olyanok nekem mint egy második család. De a karrierem fontosabb mint hogy legyen barátnőm. Nekem nincs szükségem baratnőre.

-Jó vicc volt xion majd nem el is hittem hogy komolyan kérdezed

-Tehát nem tagadod. Akkor igaz-bologatót nagyba Ravn mire nagy szemekel rázam hevesen a fejemet.

-Nem! Nincs senkim. Ha lenne tudnátok róla. És egy lány miatt képtelen lennék róntani. -világositótam fel de ők mind mosolyogva bologatak.

-Igen, igen-felelték egyszerre.

Csak fel sóhajtva  forgatam meg szemeimet. Ha lenne valakim nem titkolnám előlük hiszen a barátaim lassan a második családomá válnak.  Az utóbbi napokban nem vagyok a toppon. Hangot tévesztek, vagy hibázok a koreokban. Nem bírom tovább nézni ahogy Hyungaim aggódó pillantásokat küldenek felém. Hibásnak érzem magamat mert miattam őket is lecseszi a menedzserünk. Pedig ők igazán semmit nem tettek csak velem kellene ordibálnia nem velük is.

Nem lepődtem meg mikor Hyojin a menedzserünk vörös fejel tépte fel az ajtót és csapta be maga után. Nem épp kedves arckifejezésel nézett rám. Nem olyan volt aki kedves szavakkal önt majd belém erőt. Nem. Olyan aki egyenesen a szembe vágja hogy mennyire is mérges hogy ennyit hibázok. Hogy ha tehetné fejbe vágna.

-Hali Hyojin! jötél hogy, meghívj egy kávéra? -pimaszkodtam probálva elviccelni a helyzetet már nyitott volna a száját hogy, megszólaljon de én nem hagytam neki- Jól van, ne kímélj!

- Nem kellene ilyen szorult helyzetben is pimaszkodnod- motyogta karba fonva kezeit- Tudom hogy, sok minden szakadt most a nyakatokba de szeretném hwanwoong ha elutaznál egy kicsit hogy, új emberként térj majd vissza- behunytam szemeimet egy pillanatra hogy, ne mondják valami meggondolatlant. Mély levegőt véve emeltem a fejemet hyojinra

- Nem megyek.-feleltem egyszerűen teljes nyugodtságban

- Parancsolsz? Mi az hogy, nem mész?

- Soha nem fogom csendben hagyni a to moonokat és a hyungaimat.

- Szerintem jót tenne neked ha kicsit pihenél.- Szólalt meg most xion félve mit reagálok erre. A többiek egy emberként bologatak de én stabilan kitartók a válaszom mellett.

-Ahová elutazok az maximum a dormom lesz azon belül pedig a szobám- álltam fel ridegen hyojinra nézve. Nem akartam vele ilyen lenni de nem fogom hagyni hogy, szabadságra küldjenek. Nem birnám elviselni hogy, a még én valahol pihenek a hyungaim vért izadva dolgoznak. Ezután fogtam magamat és ki sétáltam az Öltözönkből...........

Hali mindenkinek!

Remélem eddig elnyerte a tetszéseteket. Igyekezni fogok hogy, minél több részt tudják hozni nektek.

2021.febr.27.