⚠️A könyv nem pontosan a sorozat alapján készült⚠️
-Megígértem hogy ez örökre szól.
-Ki gondolta volna hogy igazat mondasz.
-Szia Vicktoria Benett vagyok! Gyere és ismerd meg a történetünket, bonyolult kapcsolatunkat senki se értette meg soha, cs...
Sajnos ahogy az életben és a nagykönyvben meg van írva, meg születünk aztán pedig meghalunk,azért jöttem haza Mysticfallsba mert sajnos elhunyt a nagymamám akit sajnos édesanyám baromság miatt nem nagyon látogattunk, amit én természetesen bánok ahogyan azt is hogy nem szöktem el és jöttem meglátogatni a nagyit amíg még lehetett, de sajnos már késő.
-Vicki! Azonnal kelj fel, nem szólok még egyszer! -Jólvan... Megyek anya. - mondtam majd szomorúan kiballagtam a fürdőbe onnan pedig a szekrényemhez ahonnan kivettem az alkalalomhoz illő fekete ruhát
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Ebben nem mehetsz! -Na és miért nem? Jaa hát persze! Azért mert a nagyitól kaptam!-mondtam majd megfogtan a magassarkúmat és ki mentem a kocsihoz, kicsit később édesanyám is hajlandó volt követni, természetesen édesapám unszolására, 2 órás út alatt nem nagyon figyeltem arra hogyan veszekszenek megint a szüleim. De mégis minden egyes szót hallottam, hiába hullottak a könnyeim és hiába látták rajtam hogy semmi kedvem ezt hallgatni ám mégis sikerült hallgatásra bírnom őket. -Anya! Apa! Hagyjátok abba ide értünk -Ne haragudj kislányom, nem lesz többé ilyen -Loraine te nem akarsz bocsánatot kérni a lányodtól?-de anya nem mondott semmit.. Csak hallgatott amit már megszoktam tőle. Eközben a túloldalon már mindneki készült a temetésre, volt aki a beszédét gyakorolta de volt aki lelkileg készítette fel magát.
-Szerinted ide ér az unoka hugod Bonnie? -Nem tudom Elena... Két éve nem láttam. -Mi történt? -Az anyja valamiért nagyon haragudott a nagyira, talán a boszorkányos dolog miatt. Szóval a lényeg hogy elköltöztek, az apja néha hozta látogatóba utána pedig nem jöttek többé-mondta Bonnie majd egy könnycseppek gördült le az arcán -Pedig én jöttem volna.. -Vicki!-szaladt oda hozzám Bonnie majd olyan erősen szorított magához, hogy alig kaptam levegőt. De ez kölcsönös érzés volt. -Azt hittem elveszítelek. -Ne mondj ilyeneket Vicki, engem sose fogsz elveszíteni.
A temetésről nincs mit mondanom, anya természetesen nem maradt végig, de én és apa maradtunk.
-Gyere Vicki, bemutatlak pár embernek. -Honnan veszed hogy kedvelni fognak? -Onnan hogy Bonnie rengeteget mesélt rólad, Szia Elena vagyok-Lépett oda egy lány és két fiú. -Ők itt pedig.. -Hagyd Bonnie majd mi megoldjuk. Stefan vagyok, Stefan Salvatore. Ő pedig a bátyám. -üdv Mysticfallsba Damon Salvatore vagyok, és te pedig? -Oh igen öhm Victoria Benett. -Na és meddig maradtok?- Kérdezte Damon. -Hát...ha édesanyámon múlik még ma haza megyünk, de ha édesapámon akkor ide költözünk. -Remélem maradtok. -Jajj Damon ne nyomulj már mindnekire-nevetett Bonnie majd megfogta a kezem és apám felé vettük az irányt.
-Atya ég csak nem Bonnie az? -De igen, személyesen. -Huha elég régen láttalak remélem még emlékszel rám. -Egy ilyen keresztapát nem lehet el felejteni, Vicki mondta hogy lehet maradtok. -Csak akkor tudunk maradni ha a nagyi ránk hagyta a házat, ami úgy tűnik hogy igaz! -Úristen! - ugrottam Bonnie nyakába, de akkor már éreztem hogy anya nem marad velünk. És persze hogy megint igazam volt, amikor elkezdtük beköltözni a házba ő eltűnt, kilépett az életemből csak azért mert én és apa Mysticfallsba szerettünk volna élni
