𝙰 𝚑𝚊́𝚛𝚘𝚖 𝚋𝚊𝚓𝚔𝚎𝚟𝚎𝚛𝚘̋ //𝚆𝚎𝚊𝚜𝚕𝚎𝚢 𝙺𝚕𝚎𝚌𝚑𝚎𝚛𝚢 𝚃𝚛𝚒𝚘́//

✨Te vagy Klechery Emily, a legerősebb varázsló akit ismerek!✨

Nem akarom nagyon húzni a story-t mert a Halál ereklyéi nagyon hosszú, Emily és a többiek meg addig élik az életüket Weasley-knél. Nem mennek sehova. (Vágjátok?) Sooo. Élvezzétek az irományom :"D.

- Potter visszatért a Roxfortba! - rohan be Mr Weasley.

- He? - ez volt az én reakcióm.

- Hogy mi? - került mögém Sworx.

- Oda megyünk. Ti is jöttök. - kacsint Mr Weasley.

- Benne vagyok. Kicsit berozsdásodtam. - nyújtózkodik Annie.

- Ebből már nagy valószínűséggel háború lesz - mondták együtt a Weasley ikrek.

Egy ideje az idősebb Weasley-k is nálunk gyülekeznek, ők is velünk tartottak.

- Hopponállás? - kérdem izgatottan, bele kortyolva a reggeli teámba.

- Repülünk. A Roxfortba csak Dumbedore tudott hopponálni - mosolyog Fred.

Szegény Dumbledore... Ott se lehettem a temetésén.

- Ó télleg' - ejtem ki így.

Értelem szerint én a tűzvillámomon ültem, az ikrekkel mentem külön úton, mert miért ne?

- Umbridge miatt nem tudtunk kviddicsezni utolsó évben - sóhajtok

- Verseny a Roxfortig? - kacsint George.

- Utol se értek - húzott bele Fred.

- Elbízod magad! - azonnal utána mentem.

Sokáig egymás mellett haladtunk, George is felzárkózott, végül az utolsó egy két percben előre törtem. Isteni érzés volt érezni, ahogyan a levegő az arcomhoz csapódik. Pár pillanatra elfelejtettem a jelenlegi helyzetet. El engedtem a kezemmel a seprűnyelet, majd stabilan kitártam a karjaim. Megpillantottuk a Roxfortot. Azt a csodálatos épületet. Dementorok vették körbe, mi a többiek segítségével varázslattal bejutottunk, haladtunk a nagyterem felé, összefutottunk Potterékkel. Egy látványos belépővel beléptünk a nagyterembe. Mindenki ámult bámult.

"Nohát, nem haltak meg?"

"GYőz az igazság!"

"Tudtam, hogy nem nyírhatják őket ki őket ilyen könnyen"

Ezeket a mondatokat hallottam a diákoktól, jól esett. Erőt adtak. Az adrenalin áramlott bennem, olyan fenomenális érzés. Ezt a körülöttem álló emberek észrevették. Ugyanis a szemem kék színben "izzott".
Az ikrekkel felmentünk az egyik toronyba. Én full vidáman haladtam előre. Végül kikönyököltünk. Csodálkoztunk a látványban, amit a halálfalók okoztak.

- Jól vagytok? Emy? Freddy? - kérdi George.

- Voltam már jobban is. - húztam balra egy mosolyt.

- Jól vagyok - hallottuk Fred válaszát.

- És te? - fordultunk Georgie felé

- Jól.

Elmosolyodott.

- Min töröd a fejed Weasley?

- Mutassunk nekik valamit?

- Ó, azt? - kérdünk vissza kórusban Freddel.

Mindketten seprűre ültek. George mögé ültem, jó magasra fel szállt.

- Égessünk el párat. Öt másodperced van, hogy eltűnj innen.

- Ügyesen.

Megcsókolt. Pár röpke másodpercig eszembe jutott, hogy ez lehet az utolsó. Kicsordult egy könnycsepp az arcomon.