Never say never-Magyar (Larry)

08-Ki vagy te?

Harry*

Nem tudtam hinni a fülemnek.

-Mi? Tessék?-kérdeztem, de a választ már nem vártam meg közelebb léptem és megcsókoltam. Nyelve édeskés volt olyan karamell ízű.. Nem tudom, de mióta megismertem csak rá gondolok, ő jár a fejembe nap mint nap, öt látom magam előtt meztelenül. Bánom, hogy csak most ismertem meg. Szeretem őt, nem úgy mint testvér, inkább több. Szivem befogadó képes, viszont csak óvatosan. Keziem hátára csúsztak és mivel érdeset éreztek a lapockájánál megálltam.. Lassan váltam el Loutól, lefejtettem róla a pólót...szemeim csukva voltak, ahogy az övéi is. Hirtelen huzatot éreztem,ami rögtön el is múlt.... Ahogy kinyitottam a szemem Lout láttam magam előtt félmeztelenül.. Hátából koszosfehér tollakkal megrakott szárny állt ki. Szemeim kikerekedtek, ő egy angyal???

-Ez mi?-kérdeztem zavartan. Hirtelen felnyitotta a szemeit és körülnézett. Ilyedt arcot vágott behúzta a szárnyait és mellkasához szorította a pólóját majd az emeletre rohant. Becsapta az ajtót és bezárkózott.

Utánna rohantam, az ajtójanak is nekimentem majd erővel ütögettem, de kulcsra zárta azt.

-Lou engedj be! Kérlek!-mondtam.. Nem válaszolt.

-Lou!-kiabáltam.

Louis*

-Lou!-kiabálta be az ajtón és ütött egyet. "Nem, nem szabadott volna meglátnia angyalnak... Miért keveredtem ilyen helyzetbe..." Szeretem ezért nem kellett volna látnia.. Minden erotikus pillanatkor felszökik az adrenalin ilyenkor az angyalok szárnya kitárul.

-LOU! Kérlek! Beszéljuk meg.- mondta.

-Nincs mit.. Már 50 éve, hogy nem nyitottam ki a szárnyamat.-mondtam hangosan.

-Gyere ki! Vagy én megyek be.- mondta, de elmosolyodott hallottam a hangján. Akaratlanul elmosolyodtam és sóhajtottam egy nagyot. Felálltam az ágyamról és becsuktam a szárnyaimat. Lenyomtam a kilincset, kinyitottam és láttam ahogy Harry helyet hagy, hogy elférjek. Kisétáltam, majd le a nappaliba..

-Na mit akarsz tudni?-kérdeztem leülve a kanapéra.

- Mindent!-nyögte ki röviden.

-Angyal vagyok.. Mikor megszületünk a Földre küldenek minket, hogy aki megtalálja a kaput a menny és a földi világ között, az dönthet, vagy marad, vagy megy haza. Ez egy olyan próbatétel, én még nem találtam meg a kaput.-mondtam a sztori elejét.

-Értem szóval ide jöttél, hogy hátha itt megtalálod a kaput. Azt mondtad 50 éve nem nyitottál szárnyat. Hány éves vagy akkor?-kérdezte..

-200 emberi évbe!! Angyal korban én még csak 20 éves vagyok...-meséltem. Szemei kikerekedtek.

-De..de, hogy lehetsz 200 éves??-kiváncsiskodott, mint én mikor kérdeztem a fajtámról.

-Tudod nálunk 10 évente van szülinap mikor a  földön minden évben ünneplik.- magyaráztam, válaszul bólogatott.

-Miért nem mondtad el?-kérdezte kétségbeesetten.

-Mert szeretlek és féltelek.. Nem akarom, hogy megutálj.-hajtottam le a fejem.

-Soha nem utálnék meg olyant akit szeretek, csak olyat aki nem a fajtámból való, de te más vagy!-állam alá nyúlt és édes csókot nyomott ajkaimra. Ekkor döbbentem rá mit is mondott..

-Mi??-kérdeztem zavartan..

-Tudod nem minden az aminek látszik..-mondta és a polóm alá nyúlt.

-Ki vagy te?-próbáltam eltaszitani magamtól, de be kell vallanom erősebb nálam.

-A legrosszabb rémálmod.. Már végeztem a színészkedéssel.. Lucifer már vár téged angyalom.. Pár nap és megyünk.-hasamra fordított és mélyen belenyalt a fülembe. Csípett a nyála...de nagyon.

-E-egy ördög!-kiáltottam a fájdalomtól.

-Látom élvezed!-fordított meg. Fürtjei közül két kis szarv bukkant ki, farcsontjából egy fakrok nőtt ki, mind a kettő vörös volt. Még sosem láttam ördögöt, de nem is akartam. Szárnyait is kitárta, de az éden fekete színű volt.

-Miért pont engem?-kérdeztem ficánkolva..

-Hát, csak úgy kitártad a szárnyaidat én meg tudtam, hogy örülni fog neked. Attól mert ördög évben én csak 18 vagyok, attól még erősebb egy ilyen kis gyenge angyalkánál.-megmarkolta férfiasságomat.

-Neeeeeeeee!-kiabáltam, ahogy csak tudtam, de befogta a számat...