Never say never-Magyar (Larry)

04-Otthon

Nem birtam ki. Levegőt is alig kaptam az oldalam szúrt.Végtagjaim gyengék és összecsuklottam.Elájultam?? De hisz az nem lehet.. Lebegek a nagy sötétségben, látom az emlék képeket.Azt ahogy anya első napon elkísért az oviba,azt hogy apa minden hétvégém megcsinálta az isteni finom palacsintáját.Gemmel játszani, paárnacsatázni verekedni..Szeretem őket,nem halhattak meg..

-De igen!-szólalt meg egy hang mellettem ezekszerint az utolsó mondatot kimondtam.

-Mégis ki vagy?És mit kerese...-ált el a szavam mikor észrevettem hogy egy bárpulton támaszkodok.

-Mi a f...?-motyogtam ittasan.Én ittas??Soha nem rugtam még be.

-Az utcán találtam rád!Hát behoztalak ide..vagy inkább vissza..-motyogta kedvesen kék szemeivel.Gyönyörű volt ilyen embert még nem láttam,pedig valjuk be a fél világot átjártam.

-Mit ittam, esetleg nem tudod?-kérdeztem flegmán...

-Nem, de várj itt a számla!Uram a számlát!-szólt a pincérnek, de kedves egy fiú..

-Mi a neved?-kérdeztem.

-Louis Tomlinson!-mondja.-És neked?

-Harry Styles!-mondtam.

-Uhh haver,hát sokat ittál!-mondta ahogy megnézte a papirdarabot.

-Miket?-néztem össze-vissza.

-Két pohár Jim,VodkaCola,Wisky..ennyi!-mondta monoton hangon.

-Mennyi lett?-mosolygok rá.

-Hát...ohm....150$!-ütögette meg a hátam..

-Mennyi?Na jó fizetek!-áltam fel.

-Uhh aszem hazakisérlek oké?-támasztott meg.

-Mi??Ja,jó..-szédültem, minden porcikám sajgott.Kérdés hogy kerültem én a bárba.

Louis megfogott majd kitámogatott az utcára.

-Hol laksz?-kérdezte.

-Oops!Nem tudom-dölöngéltem.

-Ez igy nehezebb lesz!-húzott be a sarkon.-Akkor megyünk hozzám.Ma vettem a házat nem rég jöttem meg, még az előszobában vannak a cuccaim szóval ne haragudj ha kupi lesz.

-Ahh ha látnád a szobám.-motyogtam.

-Éssss!Miért ittad le magad ennyire?-kérdezte óvatosan.

-Hát a nővérem és az anyám ma meghalt..vagy tegnap??-beszéltem és majdnem elestem.

-Szerintem tegnap mert éjfél múlt fél órával és nagyon sajnálom ami a családoddal történt.-éreztem a hangjába a részvétet..Odaértünk a házhoz kicsit ismerős volt.
Louis*

Bekísértem a házba majd a kanapéra fektettem.

-Csinálok neked teát!-nem tudom hol lakik ez a cuki fiú de lakik valahol az biztos és meg kell tudnom hol.

-Köszönöm!-nyögött fel.''Milyen jó lenne ezt alattam hallani!'' Remélem nem lakik messze!

Harry eközbe felált és körülnézett a lakásba majd az emeleten is.

-Louis!Mit keres a házadba a cuccom?-kérdezte én meg majdnem kiöntöttem a tűzforró vizet a lábamra.

-Mi???-mentem utánna.

Felmentem a szobába és tényleg nem az én cuccaim voltak ott.

-Mi a címed??-kérdezte feszülten.

-London Road. 1021!-vágtam rá.

-De ez a mi házunk volt!-monda szomorúan..

-Nyugi maradhatsz ha akarsz ugyis egyedül lakok..És anyukád adta el nekem...Köszönöm!-mondtam szomorúan.

-Ő most biztos büszke rád, rám meg írtóan harakszik...-mondta.

-Nem Harry ez nem igaz szeret ő is ugyan úgy mint én vagy a barátaid.-lelkesitettem.

-De nekem nincsenek barátaim.-nyöszörögte.-Csak te... te maradtál minden reményem!

Ha ezt más körülmények között mondta volna talán letepertem volna de most csak megöleltem.Csodálkozásomra vissza is ölelt..