Never say never-Magyar (Larry)

10.-Mi törtent a múltban?

(Kiderult inkabb nem irom le a Zaynes sztorimat mert valaki eleg csunya velemenyt mondott a munkamra kivancsi lennek ti mit gondoltok rola.. halal oszinten es komolyan irjatok meg komiba vagy uzibe.. De azert ma is beleadok apait-anyait, es megirom a tortenetben a masodik fordulopontot!! Jo olvasast: Lilian :) )

Harry*

A kanapén keltem fel arra hogy Lou bökögeti a vállamat.
-Jó reggelt csipkerózsika! Jól aludtál?- nyújtotta felám a gözölgő kakaót és a szirupos palacsintát.
Fura álmom volt az egyszer biztos... Elvettem a felém tartott, inycsiklandozó falatkákat.
-Finomnak néz ki... fura vagy ma...-mondtam.
-Ez kedves tőled!!-nevetett.
-Bocsi, csak eleg fura álmom volt.- ettem egy falatot a szirupban tocsogó palacsintából.
-Miért mit álmodtál?-kérdezte összenőtt szemöldökkel.
-Azt hogy én egy gonosz, alattomos ördög vagyok, te meg egy gyönyörű tisztaszivű...
-Angyal.. Utánna meg megeröszakoltál!!!-emelte fel a hangját.
Szemeim kikerekedtek mondatára.
-I..igen! Sajnálom!-mondtam. El akartam menni. Feálltam a kanapérol és a lépcső felé vettem az irányt. Ő viszont megfogta a csuklómat is vissza rántott, de akkora erővel, hogy ő a földön én meg rajta voltam.
-Ug..ughhh!-nyögte ahogy ráestem.
-Sa-saj..nálom!-nyögtem ki és fel akartam állni mire visszarántott.
-Harry!-suttogta.-Maradj itt, érezni akarlak...
-Miiii???- lepődtem meg. Kezét tarkómra vezette majd lehúzott és megcsókolt probáltam eltolni magamtól, de nem ment...
-L..Lou! Hadj!!-ordítottam rá és ellöktem magamtól majd feláltam.
-Szeretsz vagy nem?-fogta meg a csuklóm majd a falhoz nyomott.
-M-mi?- kérdeztem összezavartan. Nem engedhetek még egy embert túl közel magamhoz. Nem. Nem. Neeeem.
Elég volt elveszíteni életem szerelmét.
-Szeretsz vagy sem?- kérdezte határozottan.
-Uhm... sajnálom.. de nem!- remegett meg a hangom.
-Tanulj meg jobban hazudni egyébként is... Addig fogok küzdeni érted amíg be nem adod a derekadat..-mondta.
-Nem szerethetlek érted??? Nem!-kiabáltam rá.
-És miért nem?-közeledett felém.
-Mert..!!!-suttogtam és elfutottam a szobámba.. tudom gyáva vagyok, de félek, hogyha azt mondanám szeretem akkor előbb utóbb elhagy.. megun.
-Harry.. engedj be!-ordibált. Lassan kinyitottam az ajtót.
-Nem emlékszel rám!! Louis Tomlinsonra! A fiura akivel először feküdtél le... még az USA-ban a lakásomban. Én egyetemista voltam te meg.. középsulis. Még anyukádat is ismertem együtt mondtuk el neki a másságodat.-mesélte, nekem meg folyamatosan jöttek vissza az emlékek....
-Kórházba kerültél és ezt is anyától tudtam meg.. de nem mondtátok el hova.. nem kerestél utánna.. összetörtem belül hogy lehet meghaltál.. miért hazudtál?-kiabáltam vele.
-Mert nem akartam hogy te ápolj, de amint látod egeszséges vagyok..-mondta komoly ábrazatal.
-Mert valaki ápolt!!! Tuti volt egy lány vagy egy fiú... miattad transzba estem, lefeküdtem fűvel-fával és vágtam magam,  NÉZD!!-nyújtottam felé a karom..
Alaposan megnézte, majd megfogta a csuklómat, rántott egyet rajta és végigcsókolta. Szemeim kikerekedtek.
-M-mit csinálsz?-kérdeztem kipirult arcal.
-Szeretlek!-mondta.
"Nem engedhetem, hogy újra belé szeressek."
-Nem foglak szeretni, már nem....- kiabáltam.
-Majd meglátjuk!- elengedte a csuklóm és kiment a szobámból.

Louis*

Mikor felkeltem a kádban voltam. Furát álmodtam... tulajdonképpen azt, hogy Harry megerőszakol. Kiszáltam a kádból majd elmentem felöltözni. Lementem csinálni valami reggelit erre Harry-t találtam meg ahogy horkol a kanapén..  ekkor elfeledett emlékek rohamoztak meg. Arról a fiúrol szóltak, akinek elvettem a szüzességét és miután kórházba kerültem nem akartam beszélni vele... mert nem akartam, hogy egész életében engem gondozhasson. Szerettem és még mindig szeretem a göndör haját a gyönyörű zöld szemeit és meggyvörös mosolyát. Ez őőő.. ez az a Harry Styles őt akartam elfelejteni éveken át. Miért nem emlékszik rám, mi történt vele??
Gondoltam csinálok neki egy jó szirupos palacsintát, kakaóval.
Mire kész lettem 9 óra is elmúlt.. így felkelthetem a hétalvót.
-Jó reggelt csipkerózsika! Jól aludtál?-bökögettem a vállát.
-Finom nak néz ki... fura vagy ma...-vette el a tálcát.
-Ez kedves töled!!-nevettem fel.
-Bocsi csak elég fura álmom volt.- kóstolt bele a kajába.
-Miért, mit álmodtál?-kérdeztem kiváncsian.
-Azt hogy én egy gonosz, alattomos ördög vagyok te meg egy gyönyörű tisztaszívű...
-Angyal.. Utánna meg megerőszakoltál!!!-komolyodtam meg.
-I..igen! Sajnálom!-mondta. El akart menni. Megfogtam a csuklóját és vissza rántottam, de akkora erővel, hogy rámesett és a földön landoltunk.
-Ug..ughhh!-nyögtem fel fájdalmasan hiszen ekkora erő ilyen gyorsan még nem zuhant rám.
-Sa-sajnálom!-dadogta, fel akart tápászkodni, de én visszarántottam
-Harry!-motyogtam.-Maradj itt, érezni akarlak...
Hihetetlen, hogy ezeket mondom neki, újra, itt..
-Miiii???- kerekedett el a szeme. Lehúztam és megcsókoltam, de bánatomra ellentkezett. Nem emlékszik rám..
-L..Lou! Hadj!!-ordított rám, majd erőszakosan ellökött magátol.
-Szeretsz vagy nem?-csuklójánál fogva a falhoz nyomtam.
-M-mi?-kérdezte félénken. Nem emlékszik rám, de miért.
-Szeretsz vagy sem?-kérdeztem komolyan.
-Uhm... sajnálom.. de nem!-remegett a hangja.. akkor hazudik.
-Tanulj meg jobban hazudni egyebként is... Addig fogok küzdeni érted amíg be nem adod a derekadat..-mondtam.
-Nem szerethetlek érted??? Nem!-kiabált az arcomba.
-És miért nem?-mentem közelebb.
-Mert..!!!-suttogta majd elfutott fel az emeletre.Miért nem szeret? Mi törtent a múltban?
-Harry.. engedj be!-dörömböltem az ajtaján. Lassan..szinte órákig vártam, hogy kinyissa.
-Nem emlékszel rám!! Louis Tomlinsonra! A fiúra akivel elöször feküdtél le... még az USA-ban a lakásomban. Én egyetemista voltam te meg.. középsulis. Még anyukádat is ismertem együtt mondtuk el neki a másságodat.-meséltem neki.. és mintha megvilágosodott volna a szemei felvillantak.
-Kórházba kerültél és ezt is anyától tudtam meg.. de nem mondtátok el hova.. nem kerestél.. összetörtem belül hogy lehet meghaltál.. miért hazudtál?-kiabált.. ez történt.
-Mert nem akartam hogy te ápolj, de amint látod egészséges vagyok..-mondtam komolyan. Nem akartam, hogy örökké rám keljen vigyáznia.
-Mert valaki ápolt!!! Tuti volt egy lány vagy egy fiú... miattad transzba estem, lefeküdtem füvel-fával és vágtam magam,  NÉZD!!-mutatta a kezét amit alaposan végigmértem.
Megfogtam a csuklóját és rántottam egyet rajta aztán végig csókoltam.
-M-mit csinálsz?-dadogott.
-Szeretlek!-mondtam olyan lágyan ahogyan csak birtam.
-Nem foglak szeretni, már nem....- kiabálta.
-Majd meglátjuk!- elengedtem a csuklójat majd lementem a konyhába. "Harry kérlek emlékezz mind arra ami történt! Én szeretlek örökké!"