Miraculous - Reménytelen szerelem, vagy mégse?

Szeretlek, és te? ~21

Luka csak előre nézett és nem szólalt meg. 

- Adrien miatt van?

- Nem! Vagyis, nem tudom... Csak nem érzem magam tökéletesen már ebben a kapcsolatban - mondtam ki félve. 

- Értem, tudtam hogy ez fog történni. - mondta lehajtott fejjel. - Tudtam, hogy hogyha visszakapod az emlékezeted akkor mindennek vége köztünk... De, örülök hogy valaha is volt közöttünk valami - mondta miközben felemelte a fejét és rám mosolygott - Sok boldogságot kívánok a következő kapcsolatodhoz - mondta mosolyogva, de eközben láttam hogy a szemében szomorúság bújik.

- Luka, én... Sajnálom... Nem szerettelek volna megbántani, és remélem barátok maradunk - mondtam szomorúan. 

- Igen, azok, gyere ide. - tárta szét a karjait, mire megöleltem jó szorosan. 

- Köszönök mindent Luka! Vigyáztál rám amikor a legnagyobb bajban voltam és gondoskodtál rólam. Köszönöm! - mondtam és megszorítottam még jobban a derekát. 

- Én köszönöm Marinette ezt a csodálatos hónapokat mialatt veled lehettem. - mondta ki majd elengedtük egymást. 

*Másnap*

Fura volt hogy amikor kimentem a suliból senki se várt ott. Ez a többieknek is feltűnt, így néhányan megkérdezték hogy szakítottunk e. Egy alkalommal Adrien is hallotta a választ miszerint szakítottunk. Hirtelen úgy éreztem mintha mosolygott volna. De nem láttam a reakcióját, csak éreztem. 

Amikor hazamentem Alya felhívott.

- Hali! Hallood, Nino elmondta nekem hogy Adrien megkérdezte Ninótól hogy ti ketten tényleg szakítottatok e Lukával.

- Hali! Oh.

- Amúgy tényleg, Luka hogy van? Beszéltetek már azóta? 

- Még nem.

- Értem, na én megyek, Nino elhívott moziba.

- Okés, Jó szórakozást nektek! 

- Köszi! Szia!

- Szia!

Ezután leraktuk a telefont.

Adrien érdeklődött felőlem? Habár, szerelmes belém szóval ez lehet hogy nem meglepő.

*Pár hét múlva*

A helyzet az hogy az utóbbi hetekben Adrien sokkal közvetettebb felém, úgy értem hogy többet beszél velem, törődik velem és hasonlók. Ami elég fura, mintha próbálna hozzám közel kerülni. Nem utasíthatom vissza, de nekem mégis kicsit kínos a helyzet. 

Ugyanekkor nem tudom mit érzek. Jól is esik hogy törődik velem. És kezdek belepirulni néhány bókjába. Félek, hogy lassan elkezdek érzelmeket táplálni iránta, pedig nem akarok! 

*Másnap*

Amikor kimentünk a suliból, Adrien testőre valamiért nem jött, nem láttam a kocsit. Adrien velem jött. Ketten sétáltünk és közben beszélgettünk. Hazakísért, hasonlóan mint annó Luka.  Az ajtóban amikor elköszöntünk egymástól, megszólalt.

- Marinette, szeretlek. - mondta ki simán mintha olyasmi dolgot mondana hogy kék az ég. Elpirosodva, tágult szemekkel néztem rá. - És te? - nézett rám.

- Én...

Remélem tetszett a rész! Online oktatásba megyünk át szóval ezalatt tervezem folytatni a storyt! Sőt, a végét is tudom már, szóval nemsoká lehetséges hogy vége a storynak,de addig is van még sok rész! Köszönöm hogy elolvastad és bocsánat amiért ennyi időt kellett várnotok a folytatásra!