Miraculous - Reménytelen szerelem, vagy mégse?

A suliban ~ 12.

*Másnap*

*Marinette*

Ma megyek suliba ismét és visszakaptam az emlékezetem szóval fura lesz szerintem, de majd meglátjuk.

Reggel hamar felkeltem hogy normálisan eltudjak indulni. Amikor odaértem Alya már ott várt.

- Szia Marinette!

- Szia Alya!!

- Na mikor fogod elmondani a dolgot??

- Csendesebben! - szóltam rá mert egy kicsit hangosan mondta - Egyébként első órában úgyis megint Töri lesz az osztályfőnökkel.

- Naa, és amúgy, észrevetted hogy - és közelebb hajolt hozzám és halkabban beszélt. - hogy Adrien szúrós szemmel nézett téged mindvégig mióta együtt vagytok és az előbb is? - kérdezte Adrien felé nézve aki épp Ninoval beszélgetett.

- Aha, igen, láttam, nem tudom mi baja van. - mondtam furcsállva.

- Nekem van egy tippem - nézett rám mosolyogva. 

- Na mi? Ugye nem az amire gondolok? - fordultam felé.

- De, van egy olyan sejtésem hogy pont az amire gondolsz, - mondta majd megfogta az állam és a fejem Adrien felé irányította - féltékeny Lukára. 

- Micsoda? Jajj hagyj már ezzel a hülyeséggel, és ha így is van, kit érdekel? Már nem érdekel Adrien. - mondtam mostmár Alyát nézve. - Én Lukával vagyok és nem Adriennel!

- Ahaa - mondta mosolyogva.

- De tényleg! Legyen csak boldog Kagamival! Engem már NEM érdekel. - mondtam besértődve.

- Oké, én megértettem - mondta a kezét maga elé téve. - Csak aztán nehogy máshogy legyen - mondta halkan miközben kuncogott.

- Nem lesz. - mondtam magabiztosan. Én már nem szeretem Adrient, de tényleg! Ha ezt nem hiszi el valaki akkor az az ő baja.

Aztán bementünk a terembe és mindenki leült majd bejött az osztályfőnök.

- Sziasztok gyerekek! A mai órán.. - mondta volna de én felálltam és félbeszakítottam.

- Bocsánat tanárnő hogy félbeszakítom, de szeretném kijelenteni hogy tegnap sikeresen visszatértek az emlékeim. - tártam szét a karom, mire mindenki meglepődve rám nézett, Adrien pedig mosolygott. Ez fura. A tanár boldogan nézett rám.

- Na! Ennek örülünk! És mi volt az ami visszahozta az emlékeidet? - kérdezte mire elpirultam.

- Hh..Hát, Luka zenéje, amit írt nekem, és tegnap eljátszotta és, visszakaptam az emlékeim. - mondtam mire azt látom hogy Adrien arckifejezései átváltanak nemtörődöm és szúrós keverékébe. 

- Értem. - mondta a tanár mosolyogva, majd leültem és folytatódhatott vagy inkább kezdőhetett az óra.

Szünetben odajött hozzám Juleka.

- Marinettte! Örülök hogy visszajött az emlékezeted! És mondd, még mindig együtt vagy a bátyámmal? - kérdezte hangosan, mire annyit veszek észre hogy mindenki engem néz.

- Igen. - mondtam ki mosolyogva. Mire sokan mosolyogva néztek vissza rám. És Adrien arckifejezése pedig újra átváltott ez a "kitérdekel" stílusba. Őszintén nem tudom mi baja van.