Miraculous - Reménytelen szerelem, vagy mégse?

Itt a... vég?! ~ 23.

*2 nap múlva*

Gabriel lakásán kötöttünk ki. Eljött a nap amikor felélesztik Emilie-t. Hogy lássuk mindketten a dolgot, mindkettőnket oda vitt. De később derült ki hogy ennek egy másik oka is van hogy én miért voltam ott.

- Apa, akkor mostmár elmondod mi a következmény, feltétel? - kérdezte Adrien Gabrieltől.

- Nos, a számodra legfontosabb személy, aki nem rokon, az meg fog halni. - mondta ki egyszerűen mire lefagytam. Adrien rám nézett sokkosan.

Mindketten tudtuk hogy az én vagyok.

- Beleegyezel Adrien? - kérdezte Gabriel.

- É-én.. nem tudom.. - mondta ki.

- Adrien! Ki a fontosabb? Ez a lány - mutatott rám. - Vagy a saját anyád?!?!?!

Adrien elgondolkozott és rám nézett lesajnálóan.

- Az anyám... - mondta ki lekonyultan.

- Mi? Mi?! Adrien! Te.. most komolyan hagyod hogy az anyukádat újra élesszék és én meghaljak?!

- Tehetek mást? - kérdezte Adrien.

- Igaz... - és ekkor beletörődtem. Meg fogok halni pillanatokon belül és ezt nem tudom megállítani.

Elkezdték csinálni a műveletet én pedig végig gondoltam mindent. Komolyan ez lenne a vég? Ha Lukával maradok vajon más lett volna? Vagy ha soha nem vesztem el az emlékezetemet? Nem, biztos ugyanez lett volna a vége. Nem tudtam elképzelni, senkitől se tudtam elköszönni, kerestek az emberek minket. Eltűntünk úgy hogy ők nem tudták hogy mi történt. A szüleim kerestek, a barátaim is. Valamint Adrient is keresték. A házuk be volt zárva, senkinek se nyitották ki.

Hirtelen annyit éreztem hogy egy fura érzés kerít hatalmába. Elkezdett körülöttem minden sötétülni. Láttam ahogy Emilie pedig kinyitja a szemét. Térdre rogytam és már alig láttam. Éreztem hogy itt a vég.

- Köszönök szépen mindent. - mondtam ki. Adrien pedig odatérdelt elém. - Remélem boldog leszel. - mondtam Adriennek és hallotam hogy zokog. De erről ő nem tehetett, ez mind Halálfej hibája volt.

Elsötétült a kép és éreztem hogy vége mindennek. Utolsó percekben végig futott minden az agyamon. A közös emlékek, a családom, a barátaim. És ezután teljes sötétség volt. A sötétségben sétálok még most is, és próbálom megkeresni az utat, ahol tovább haladhatok.

VÉGE

Köszönönöm hogy elolvastad! 

Régóta tart ez a story és itt be is fejeztem. Próbálom a többi storyt is folytatni, valamint a másik oldalamon is próbálok haladni a többivel. Remélem tetszett, hamarosan jövök az újabb részekkel a másik könyveknek is!