⭐23.rész⭐

501 24 1
                                    

Már estére járt az idő. Harryékkel társalogtunk a nappaliban. Mindenkitől elnézést kértem a történtek miatt, és meglepő módon senkit nem lepett meg a dolog, ami velem történt. Jó kedvünket Gemma zavarta meg, aki felállt a mellettem lévő fotelból.

-Sajnálom emberek, de nekem haza kell mennem. Későre jár már az idő.-rápillantottam az órára, ami 22:24-et mutatott. 

-Rendben, akkor menjünk.-állt fel Liam is, megfogva nővérem kezét. Kérdő pillantásokat löveltem rá, de csak kipirult arccal azt tátogta, hogy majd megbeszéljük. Hát...oké, ez gyorsan jött.

-Srácok.-szólaltam fel.-Én kinél fogok aludni?

-Harrynél. Mármint, ha nem gond.-nézett a személyre Wendy.

-Persze, hogy nem. Szívesen látlak, és van vendégszobám is.-mosolygott rám, mire zavartan, egyben haragosan a nővéremre néztem.

-Inkább hazamegyek.-vakartam meg a tarkóm.

-Álmaidban sem! Az erdő túl veszélyes éjszaka.-lépett közelebb Harry.

-Jól van.-sóhajtottam fel megadóan.

Mindenki elköszönt egyik, a másikától, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy kettesben maradtam vele.

-Gyere megmutatom a vendégszobát, meg a fürdőt.-indult fel, engem is bevárva útközben.

A lépcsőtől jobbra két szoba ajtó volt egymással szemben, a fürdő pedig balra található. 

-Ez a vendégszoba.-nyitott be a baloldali szobába.-Szemben vele van az én szobám. Ha szeretnél nyugodtan mehetsz fürdeni, nekem van még egy kis dolgom.-mosolyogott rám. Zavartalan bólintottam egyet és beléptem a kis helyiségbe. 

Egy átlagos szoba nyílt elém. Az ajtóval szemben van egy franciaágy, mindkét szélén egy-egy éjjeliszekrény.  Bal oldalt volt egy ablak, ami elvolt takarva sötétkék függönyökkel. A szoba jobb oldalán egy ruhásszekrény állt, mellette egy íróasztallal. Nagyot sóhajtva terültem el az ágyon. Na most mitcsináljak? Elő vettem a telefonomat, Kittyt megkeresve felhívtam.

-Halihóóó.-vette fel.

-Haló, mi  újság otthon?-ültem fel.

-Semmi érdekes, anyával Tv-zünk. Veletek?

-Hehe, inkább csak velem. Wendy Liamnél alszik én meg Harrynél, aki éppen lent van.

-Tessék?-sipákolta bele a telefonba, majd hallottam, ahogy a Tv hangját lejjebb halkítják.-Ezt komolyan mondod?

-Nem, szórakozom. Szerinted?-kérdeztem gúnyos hangnemben.

-Luna érthető, hogy nála alszol.-szólt bele anya.-A többieknél pont annyi szoba szokott lenni, hogy kényelmesen elférjenek. Harrynél van mindig hely, ha úgy adódna egy helyzet.

-Gondoltam, na mindegy én megyek, szerintem lefürdök és alszok egyet.

-Csak ügyesen.-szólt bele gyorsan húgom nyájasan.

-Idióta. Jó éjt nektek!-köszöntem el tőlük.

-Jó éjt.-köszöntek el és bontották a vonalat. 

Nagy sóhaj közepette bementem a fürdőbe. A törülköző tartón egy csomó törkülköző helyezkedett, én meg random levettem egyet. Gyorsan letusoltam, de volt egy kis bökkenő. Nem hoztam magammal pizsamát. Ezért visszavettem a ruhákat, amikben voltam és lementem Harryhez. Éppen a konyhában laptopozott, mikor bekopogtam. Felkapta a tekintetét rám, mikor meglátott mosolyogva maga felé intett egyet.

-Luna, gyere csak beljebb.-fordult teljes testével felém.-Van valami baj?

-Neeem...-nyújtottam el az "e"-t.-Csak...nem hoztam magammal váltás ruhát. Hírtelen ötletből jöttünk ide, így nincs nálam semmi.

-Értem...-gondolkodott el.-Gyere adok neked, amit felvehetsz.

Felmentük a lépcsőn, egyenest be a szobájába. Nem kapcsolt villanyt, így nem láttam semmit, viszont ő határozottan lépkedett, csukott be dolgokat. Irigylem a kitűnő látása végett.

-Tessék.-nyomott bele ruhákat a kezembe. Kiléptünk a folyosóra és csak akkor vettem észre, hogy az egyik polóját meg egy nagyobb alsóját adta oda nekem.-Ezeket nyugodtan felveheted.

-Köszönöm.-néztem még mindig a ruhaanyagokat.

-Szívesen, de mostmár ideje lefeküdni.-mosolygott rám.

-Jó éjszakát Harry.-nyitottam ki az ajtót, amin keresztül átsétáltam.

-Jó éjt Luna.-köszönt el.

Becsuktam a szoba ajtaját, és átöltöztem. A fekete pólója majdnem a térdemig ért. Kissé kipirult arccal feküdtem be a puha ágyba, ahol lekapcsoltam az éjjeli szekrényen elhelyezkedő lámpát.

⭐Bevésődés⭐//••H.S. ff.••\\Onde histórias criam vida. Descubra agora