⭐Bevésődés⭐//••H.S. ff.••\\

⭐8.rész⭐

Harryvel mind a ketten, ijedten fordultunk a hang irányába. Kitty álmosan tekintett hol rám, hol pedig Harryre.

-Jó reggelt, hugi.-néztem zavartan rá.

-Jó reggelt.-köszöntötte Harry is.

-Mit csináltatok az előbb? Ti...

-Nem történt semmi.-szakította félbe a mellettem álló személy.

-Pedig nagyon úgy tűnt, mintha megakartátok volna csókolni egymást.-dörzsölte meg a szemeit.

-Akkor nagyon is rosszul láttad!-kezdtem ideges lenni.-Valami belement a szemembe, Harry pedig próbálta kiszedni.

-Biztos?-válasz adásnak csak egy bólintást kapott tőlünk.-Hát rendben. Van valami reggeli?-ült le a székre.

-Igen van, tessék.-raktam elé az elkészített gofrikat.-Nekem elment az étvágyam.-indultam kifelé.

A nappaliban Harry elkapta a karomat és maga felé fordított.

-Luna ne haragudj rám kérlek.-mondta megbánó hanggal.

-Nem baj, elengednél végre?-hajtottam le a fejemet.

Miután elengedte a kezemet, gyorsan felmentem a szobámba. Amint becsuktam az ajtómat, azonnal le is csúsztam rajta. Hogy lehetek ennyire hülye? Hiszen Harry egy idegen férfi. Én meg csak egy kislány vagyok hozzá képest. Hány éves is? 21? Na majd ha anya hazaér megkérdezem tőle. Ez az egész valahogy nem stimmel nekem. Valami van különös benne. És én rá akarok jönni, hogy mi. De az biztos, hogy ahogy csak tudom nagy ívekben el fogom őt kerülni.

~Délután~

Egész nap próbáltam őt elkerülni, de nehéz ha egy házban kell vele együtt lenned. Kittyvel voltam mind végig. Rajzoltunk, filmet néztünk és még ehhez hasonló dolgokkal ütöttük el az időt. 

Egyszer csak meghallottuk a csengőnek a hangját. A húgom szinte legurult a lépcsőn, úgy futott le. Én csak később mentem le anyát köszönteni.

-Szia anya.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Szia kicsim.-ölelt magához.-Milyen volt a napotok? Harry vigyázott rátok rendesen?-nézett az említett felé.

-Igen, habár leginkább a szobánkban gubbasztottunk egész nap.-válaszolt Kitty.

-Szóval nem foglalkoztak veled?-nevetett anya.

-Mit tehetnék? Ilyen az élet.-mosolygott Harry, majd rám nézett.

Hirtelen elkaptam a tekintetem róla, majd nagy lendülettel leültem a kanapéra.

-Mi van veled Luna? Olyan szótlan vagy.-húzta össze szemöldökét anya.

-Semmi, nem fontos...-legyintettem.

-Egész nap nem evett semmit. Lehet, hogy ez a baja.-mondta a férfi.

-Luna!-hitetlenkedett, majd csípőre tette a kezeit.-Most azonnal mész a konyhába és eszel kislányom!-ment be az említett helyre.

-Téged még megöllek.-mutattam Harryre, akitől csak egy mosolyt kaptam.

-Fontos az egészséged.

-Ha nem eszek semmit egy nap, attól még nem leszek beteg.-vitatkoztam vele.

-De beteg leszel!-húzta össze a szemeit.

-Nem leszek!-kontráztam rá.

-De leszel!-jött közelebb.

-De nem leszek!-álltam fel.

Kitty meg erre nevetésben tört ki. Rá kaptuk a tekintetünket, majd értetlen arckifejezésünket látva beszélni kezdett.

-Oly-Olyan viccesek vagytok!-nevetett még mindig.-Olyanok vagy-vagytok, mint az ötévesek.-fogta már a hasát, és leült a fotelbe.

-Ha, ha, ha.-forgattam a szemeimet, majd elindultam be a konyhába, de út közben direkt neki mentem vállal Harrynek.

-Hé!-fordult vissza.

-Bocsi, direkt volt.-vigyorogtam rá, majd bementem anyához.

-Anya kérdezhetek valamit?-mentem a szekrényhez, amiből kivettem egy tányért magamnak.

-Persze.-tette le a kész ételt az asztalra.

-Harry hány éves?-fordultam felé.

-24. Miért?-nézett rám.

Abban a pillanatban kiesett a tányér a kezeim közül.