⭐Bevésődés⭐//••H.S. ff.••\\

⭐21.rész⭐

-Hogy találtatok rám?-néztem anyára.

-Harryék nagyon jól ismerik szerencsére az erdőt, így rögtön rád találtak, miközben egy fa tövében aludtál. Figyelj Luna, tudom ez neked nagyon sok volt, és el nem tudod képzelni mennyire sajnálom, hogy nem figyeltem rád eléggé. Már az elején észre kellett volna vennem, hogy valami nem stimmel veled. Sajnálom kislányom.-ölelt át szorosan, amit egyből viszonoztam.

-Anya mi történik velem?-gördültek vállaira a könnycseppeim.-Először a szememmel kezdődött, aztán a furcsa álmok, most pedig ez. Nem akarok ilyen lenni.-öleltem át szorosabban.

-Furcsa álmok?-tolt el kissé magától. Bólogatni kezdtem, anya meg elgondolkozott.

-Van valami baj?-kerestem a tekintetét.

-Nem, nincsen. -mosolyodott el lágyan, az arcomról a könnyeket pedig letörölte.-Egy kicsit magatokra hagylak.-állt fel és sétált ki az ajtómon.

Kicsit zavartan kémleltem Harryt, aki óckodva, de leült mellém. Egy kicsit hallgattunk, de végül a csendet én törtem meg.

-Mikor jöttetek vissza Londonba?

-Pár hete...körülbelül egy hónapja.-nézett le a padlóra.-Tudod...ami veled történik én, vagyis mi tudunk róla. Senkinek nem áruljuk el a titkotokat.-emelte a tekintetét rám.

-Várj. Ezek szerint anyáék is olyanok, mint én?-álltam fel, ő is követte a cselekedetemet.

-Nem pontosan Luna. De ezt anyukádék elmondják.-neki dőltem a falnak, Harry szembe velem állt, és csak néztük egymást. Bevallom, jó újra látni őt.

-Sokat változtál, mióta láttalak.-mosolyodott el. A kis gödröcskéit látva az én számon is egy halvány mosoly jelent meg.

-Te nem változtál.-nevettem el magam.-De tényleg.-ráztam meg a fejem.

A számról lehervadt a mosoly, mikor a tükörképem megláttam Harry mögött. A szemeim megint világítottak. Ő azonnal észre vette mit is nézek, és közelebb jött hozzám. Az arcomra rakta a kezét, pont úgy, mint anya. Ahogy a keze érintkezett a bőrömmel, egyből libabőrös lettem.

-Ne foglalkozz vele. Idővel megtanulod kezelni. Nem lesz egyszerű, de erős vagy, tudom. Kittyvel együtt gyakorolhattok.-mosolyodott el.

-Kittynek is van ereje?-kerekedett el a szemem.

-Persze, hogy van. Gyere. Már várnak lent téged.-vette el a kezét, mire a melegség, amit éreztem eltűnt. Kilépett az ajtón, mire én döbbenten az arcomra raktam a kezem. Már megint kezdi...

-Lunaaa!-kiabált Kitty.