Az írásról

12

Az írást éppolyan mesterségnek tekintem, mint bármi mást, ami hivatástudatot ad művelőjének. És mert nem felejtettem el a saját ifjúságomat, tudom, milyen keserű és gyönyörű, milyen megalázó és fölemelő lelkiállapot az, amit bármiféle mesterségben kezdésnek hívunk.

Örkény István

Minden szó hamis és igaz, ilyen a szavak jellege.

Max Frisch

A költészetben előállt egy olyan helyzet, hogy a költők eleve tagadják a kommunikáció lehetőségét és ezt minden eszközzel ki is fejezik, ugyanakkor elvárják, hogy publikálják őket. Ez különben minden művészetre áll, és ez, akárhonnan nézem, egy súlyos, egy perverz belső ellentmondás. Minél nagyobb tehetséggel történik ez, valahogy annál visszásabb.

Pilinszky János

A legjobban azoktól az olvasóktól rettegek, akik nem dörömbölnek öklükkel az ablakon. Azoktól félek, akik szürkületkor jönnek, csöndeskén, lábujjhegyen, ott állnak a fal rejtekében, és csak elmosódott profiljukat látni, ők azok az olvasók, akik nem akarnak beszélni velem, akik csak látni akarják, mit csinálok, amikor azt hiszem, hogy senki sem lát. És én azon nyomban megneszelem azt a tekintetet a sűrűsödő estében, felállok, és egy pillanatig farkasszemet nézünk az elmosódott olvasóval, aki beleolvad a kék estébe, ahonnan csak a szeme ragyog elő, s akinek csak akkor lehet kivenni a körvonalait, amikor üdvözlésképp meghajol.

Bohumil Hrabal

Prózai értelemben fokozni lehetne a szomorúságot azzal, hogy a hősnek, azonkívül, hogy a babáját elveszik, mondjuk, még a lábát is kitörnék, és mondjuk, tüdőbajt és bélcsavarodást kapna hegyibe: a költői szomorúságot ezzel nem lehetne fokozni. Szeretném valahogy szerényen és óvatosan figyelmeztetni a kritikus urakat, hogy ne dobálóddzanak olyan könnyedén ezzel a „költői" jelzővel.
Kérem, attól, hogy egy indulat, még ha vágyindulat is, sőt még ha a legerősebb vágy, a szerelmi vágy indulata is az illető – szóval, hogy is mondjam, ha egy indulat nagyon erős és forró és őszinte, attól ez az indulat még nem lesz költői indulat. Való, hogy a költészet szervének a szívet szokták megjelölni – de a költészet hőfoka talán mégse azonos a szív hőfokával, mélysége talán mégse azonos az ember-állati ösztönök mélységével. Mély ösztön, mély indulat, szívből felbuggyanó vágy és vágy és vágy és élet és élet és élet – ez még nem költészet.
Mondok valamit, a költészet talán nem is mély dolog, a költészet sokkal inkább magas dolog. És nem is meleg dolog, sokkal inkább hideg dolog. Magas és hideg mint a havasok.

Karinthy Frigyes

Egy írót minden másnál jobban dicsér, ha olvassák.

Esterházy Péter

Kezdetleges ember mindent elhisz, intelligens mindent megbírál. Tanuld megkülönböztetni a hihetőt a hihetetlentől. De a kiválogatás és elrendezés tanulmánya épolyan szükséges. Mindent nem lehet és nem érdemes megjegyezni. Meg kell találnod az eseményekben a fontosat: s a fontos az ok. Annál jelentősebb egy esemény, mennél több más eseményt hozott létre. Oly esemény, amely magában áll: mintha nem is történt volna. Az elrendezés is okok szerint történik. S az események okait kutatni annyi, mint az élet gépezetét tanulmányozni. Az élet fogaskerekeit és erőátvivő szíjait. Ez a legnehezebb és legnagyszerűbb tanulmány, de te ezt nem tanulod; ezt a történetíró tanulja.

Babits Mihály

Az irodalom azáltal, hogy hozzájárul a nyelv alakításához, identitást és közösséget teremt.

Umberto Eco

A természetesség sem olyan „természetes", mint ahogy első pillanatban látszik. Minden természetesség viszonylagos. A legtermészetesebb az, hogy ne is írjunk. Amikor írunk, már mesterkéltek vagyunk. A természet: a természet. A művészet pedig: a művészet, mely már nevével is jelzi, hogy művi és mesterséges. A kettőt nem lehet közös nevezőre hozni.

Kosztolányi Dezső

Különben nagyregényt bármiről lehet írni, de nem az a legfontosabb, hogy én is írjak egyet, és még egyet, bár jó volna egy igazi regényt írni. A profikra kell bízni az ilyet, akik tudják, mire vágyik az olvasó, mert az olvasó is tudja, hogy ha a következő lapon nem az történik, amire vágyik, le fogja tenni a könyvet, és csodák csodája, nem az történik, hanem valami még érdekesebb, amire nem is gondolt.

Vida Gábor

Az angol nyelv, mely még Isten nevét is kis betűvel írja, ezt az egyetlen főnevet (a „névmás" szó nem illik rá, mihelyt „név", akkor már „más") hatalmas, magában álló nagy „I"-vel jelöli, mintha azt akarná mondani, hogy ez csak kezdő betűje a titoknak – vajon mit jelent?
I! Igazság? Itt kezdődik? Vagy hogy ez a betű a római egyes számmal azonos – azt jelenti, hogy Egy, Első, Magányos. Angol szöveget olvasva, úgy ágaskodnak a betűsor fölé ezek az I-k, mint a kilátótornyok és fároszok, egyedül, a tenger vizéből. Ennek ellenére (lásd feljebb) nem illik pucéran, szöveg nélkül kimondani vagy leírni. Szemérmetlennek érezzük, mint a testi meztelenséget. A héber vallás Isten nevét nem engedi kimondani, csak szinonimákban. Olyan sokat jelent, annyira létezik, annyira az egyetlen bizonyosság (Descartes!), hogy úgy kell tenni, mintha semmit sem jelentene. Vagy mintha nem is létezne. Érdekes, a fejlődési ismeret szerint nem is okvetlen szükségesség.

Karinthy Frigyes

Tudok ezt-azt a szó erejéről, a kép erősebb, mindenesetre közvetlenebb, kézzelfoghatóbb, ezért durvább is.

Esterházy Péter