Az írásról

3

A közönség azt, aki a zavarosban halászik, könnyen összetéveszti azzal, aki a mélyből merít.

Friedrich Nietzsche

A művészet valami olyasmire vállalkozik, amire az élet nem vállalkozhat. Különben mi szerepe is lehetne? Élet és halál közt közvetítő; akkor szól leghathatósabban az élet érdekében, amikor épp a halállal tárgyal.

Pilinszky János

Ha éktelen baromsággal találkozik az ember, mindig fönnáll a dilemma, hogy ha rendesen foglalkozunk vele, az olyan, mintha komolyan vennénk, ha meg sehogy, akkor az a veszély fenyeget, hogy mások veszik komolyan.

Esterházy Péter

Ismerem a sokat emlegetett ihlet állapotát is – egyszer, Váradról hazajövet írtam egy verset Hess, madár címmel, ez rögtön, írás közben nagyon tetszett, lázban voltam tőle, el voltam ragadtatva. Megjegyzem, egy szót sem értettem belőle, jóval utóbb, évek múlva fejtettem meg a gondolatot, ami mögötte bujkált. Azóta meg vagyok győződve róla, hogy a költő egy külön lény, aki az emberben lakik, egész más, mint az író, természetben, hajlamokban, talán még külsőben is – én egy kedélyes, barna, zömök és határozott modorú író vagyok például, a bennem lakó költő pedig (az utóbbi időben mintha meg volna sértve, egyre ritkábban szólal meg) magas, karcsú, sovány és szőke, fanatikus Savonarola-arc.

Karinthy Frigyes

Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve; nem mindenkié, csak a magosabb lelkeké.

Szókratész

Formai nyűg. Pongyola járású lovadat fékezd meg erősen: s lépni tanul büszkén, tánchoz emelve nyakát.

Arany János

Minden költőben van egy modor, melyet magára öltött. Voltaképp ez a modor a lényege, az értéke. Természetes költő nincsen. A természetes költő az, aki nem ír. Az, aki ír, szükségszerűen alakoskodik, egyéniségét vetíti ki, redőzi előttünk, azokat az érzéseit ismételgeti, melyek parancsoló rögeszmékként kísértik, azokat a szavait visszhangozza, melyek meghatározzák őt, maga és mások előtt.

Kosztolányi Dezső

Minden elveszett kisbicska a túlvilágon fel van akasztva egy szögre, és az Isten vigyáz rá! Ami igazán fontos, az nem veszhet el. Gondold meg: Radnóti Miklós a bori haláltáborban egy kockás fedelű füzetbe írta bele a „Tajtékos ég" verseit - ilyen füzetek még normális körülmények között is ezerszámra vesznek el naponta. Kabátja zsebében tartotta, mikor megölték, belökték egy jeltelen tömegsírba, leöntötték mésszel, földet kapartak rá, csak hosszú hónapok múlva agnoszkálták, és előkerült a fűzet. Ami igazán fontos, újra mondom, a föld is kiveti magából.

Moldova György

Verset írni a legszebb, legszomorúbb, legnehezebb és legszegényebb dolog a világon.

Ady Endre

Nincs-e minden teremtett embernek élete és élménye, anyja, kedvese, fájdalma és halála? Nem mindegy-e, hogy az, aki az álmatlanságról vall, tizenöt éjszaka nem aludt-e, vagy csak egy éjszaka? Mit ér az élet, az élmények száza, ezre, ha azokat nem tudja kifejezni? Hát nem a kifejezés eredetisége, ereje által magasztosodik valaki költővé?

Kosztolányi Dezső

Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni. Görbe hüvelyben nincs egyenes kard. A stílushibák gyűjteménye: nyomorék gondolatok kórháza. A főmondattalan mondat olyan, mint a láb nélküli ember. Egy felemás mondatszerkezet olyan, mint egy kificamodott tag. E kórháznak megvannak a maga félrebeszélő őrültjei s eszméletlenei: az érthetetlenségek, gallimathiások. A stílus él, mint maga a gondolat: vágd meg és vérzik.
S a stílus épségét észrevenni, mint a jó egészség szelíd hatású titkos működését, könnyebb, mikor nincs, mint akkor, ha van.

Babits Mihály

Az esztétikai érzék kifejlesztésének első lépése, hogy megtanulod tisztelni a macskát.

Erasmus Darwin