Vanília és Eszpresszó (SubSeung fanfiction)

I.☕

macikeksz__MwOhAsEyO__
nagyon köszi az ötletet

Jung Subin és Han Seungwoo nem ismerték egymást. Előbbi egy hétköznap reggelente örökösen kómás egyetemistákkal tömött kávézóban dolgozott dupla műszakban, hátha pár év alatt összekapar annyi pénzt, hogy ő is tanulhasson, és beállhasson a vevők sorába, utóbbi pedig egyike volt azoknak az örökké fáradt, mégis éjszakába nyúlóan bulizó fiataloknak, akiknek az volt a legnagyobb gondjuk az életükben, hogy valahogy átcsússzanak a szemeszter végi vizsgákon, meg persze hogy közben minél több csinos lányt és/vagy helyes fiút felszedjenek. Subin néha irigyelte, néha meg egyszerűen sajnálta őket, ez általában a kedvétől függött, illetve hogy aznap éppen hány lány idegesítette őt félresikerült flörtölési kísérletekkel. És nem feltétlenül ők voltak bénák, csak éppen Subin a fiúkra bukott, amit viszont nem akart lekoptató szövegnek használni, mert nem kellett mindenkinek tudnia a szexuális beállítottságát. Sőt, akkor volt a legjobb, ha szinte senki sem tudott róla.

Egy felhős hétfői napon a kávézóban álló sor majdnem kilógott az utcára is. Subin rutinosan készítette el a melegen gőzölgő vagy éppen jegesen hűsítő kávékat a mellette dolgozó noonákkal és hyungokkal együtt, az ásítozó vevők nagy része pedig ma is egyértelműen a közelben lévő egyetem felé igyekezett, vagy éppen próbálta rávenni magát, hogy igyekezzen. A sor még úgy is lassan haladt, hogy maximális munkaerővel dolgoztak, és ezt az olyan vásárlók sem könnyítették meg, mint Han Seungwoo, aki amikor végre sorra került, kis híján bealudt Subin előtt a pultra támaszkodva.

- Szia, mit kérsz? - ismételte meg a szokásos kezdő mondatát Subin hangosabban, hátha másodszorra már megragadhatja vele a langaléta srác figyelmét legalább addig, amíg kinyögi, hogy milyen kávét kér. Szegény Seungwoo azonban a tegnapi bulitól másnaposan ebből csak annyit fogott fel, hogy egy hihetetlenül helyes barista fiú néz rá, és valamilyen választ vár tőle, ami biztosan nem az, ami neki már nyelve hegyén volt.
- Téged? - nyögte ki mélán elvigyorodva, a másik elfehéredett arcát látva pedig abszolút sikerként könyvelte el az esetet. - De egyelőre megelégszem a számoddal is.
- Sajnálom, de csak kávéval szolgálhatok - vette fel a hivatalos hangját Subin. Nem hagyhatta, hogy egy random álomszuszék darabos szavai elvarázsolják. Nem akart fejest ugrani egy rizikós kapcsolatba csak azért, mert az énjének egyik része nagyon is imponálónak találta, hogy tetszik ennek a jóképű idegennek. - Mondasz ma még valamit? Mert feltartod a sort - tájékoztatta a pulton támaszkodót, akinek láthatóan nehezére esett állva maradni.
- Legyen akkor egy sima eszpresszó - döntött a srác, Subin pedig megkönnyebbülve állt neki a munkának, nem is sejtve, hova fog vezetni ez a rövidke összenézés kettejük között.

Seungwoonak csak nem akart kimenni a fejéből a cuki srác a kávézóból. Nem értette, hogy nem vette őt észre korábban, amikor évek óta oda járt reggeli lélekerősítőért, bár amilyen fiatalnak tűnt, az is lehet, hogy csak most kezdett el ott dolgozni. Mindenesetre Seungwoo többet akart tudni róla, és elhatározta, hogy másnap bemutatkozik neki.

Subin azonnal felismerte a tegnapi fiút a magabiztos mosolyáról, amivel a pulthoz lépett, ő maga azonban igyekezett teljesen közömbösnek látszani.
- Szia, mit kérsz?
- Szia - a magas srác úgy bámult rá, mintha egy földre szállt angyalt látott volna a helyén. - Han Seungwoo - nyújtotta a kezét, Subin azonban nem fogadta el.
- Kérsz valamit? Mert ha nem, akkor meg kell kérjelek, hogy állj ki a sorból.
- Olyan elutasító vagy - mondta Seungwoo a pultra támaszkodva, így a másik hátrébb lépett, hogy ne kelljen közel lennie hozzá. - Én csak szeretnélek megismerni.
- Én viszont annak örülnék, ha ismeretlenek maradnánk - jelentette ki Subin, ezzel lefagyasztva Seungwoo arcáról a mosolyt. - Kérsz valamit, amit tudok is adni?
- Egy eszpresszót - sóhajtott a srác, de még korántsem volt kész feladni Jung Subint. Annak ellenére, hogy a nevét sem tudta.