Vanília és Eszpresszó (SubSeung fanfiction)

X.☕

18+ warning
remélem tetszeni fog, mert jó sokáig tartott megírni

Seungwoo egy szál vörös rózsát kapott Subintól a randijuk elején, amit majdnem el is ejtett rögtön az üdvözlő csókjuk hevességében. Ettől a naptól fogva senki és semmi sem szakíthatta el őket egymástól, és ez ott volt minden egyes pillantásban, minden egyes érintésben, amiben kifejezték az őket összekötő érzéseket. Egyek voltak, a legbensőbb pillanataikban szinte eggyé vált a lelkük is, és egy hónap sem kellett hozzá, hogy először összekapcsolódjon a testük a maga meztelen valójában. Subin nekiadta mindenét, Seungwoo mégsem vett el tőle semmit, hanem inkább élete legszebb éjszakáira vitte őt magával, hogy teljes összhangban éljék át azt, amit csak ketten lehet, és amiről mindketten annyit álmodoztak már, amíg távol voltak egymástól. Subin néha alig hitte el, hogy a kapcsolatuk minden részlete valóság. Seungwoo tökéletes keveréke volt az édesnek és az erősnek, és mindig pontosan tudta, hogy melyik énjét vegye elő. Egy-két alkalom volt csak, amikor nem értettek egyet valamiben, vagy nem értették meg a másikat olyan jól, mint kellett volna, olyankor azonban a segítségükre siettek Seungwoo barátai, akik lassan Subin barátaivá is váltak. Az idősebb ragaszkodott hozzá, hogy a párja jó kapcsolatot ápoljon a barátaival, így sok időt töltöttek együtt hetesben, amikor csak az egyetem és Subin munkája engedte. A fiú ragaszkodott hozzá, hogy szeptemberig még dolgozhasson a kávézóban, így leginkább az ő munkaidejétől függtek a találkozások, illetve az új tanév kezdetétől Seungwooétól, aki viccesnek tartotta, ha helyet cserél Subinnal, amint a fiatalabb elkezdi az egyetemet. Az eredeti barista fiú egy egész hetet szánt arra a nyár végéből, hogy megtanítsa mindenre az utódját, aki végül csak egy hónapot húzott ki a pult mögött állva, de addig egyetlen reggel sem mulasztotta el egy rövid csókkal megtoldani Subin rendelését. Ezután az egyik barátja szerzett neki irodai munkát ugyanott, ahol ő is dolgozott, hogy Seungwoonak ne kelljen egész nap idiótán mosolyognia a vevőire, az ő szavaival élve, de azért mégse érezze magát haszontalannak Subin mellett, aki vele ellentétben tényleg komolyan vette a tanulmányait.

Subin egyedül akkor kapcsolta ki teljesen a felelősségtudatát, amikor a párja és a barátai elvitték őt magukkal bulizni. Mivel ő volt közülük a legfiatalabb, mindig úgy vigyáztak rá, mintha a legdrágább kincsük lenne, különösen Seungwoo, aki gyakran viccelődött azzal, hogy amióta Subin is vele tartott éjszakánként, milyen könnyű volt eldöntenie még részegen is, hogy kit vigyen haza a helyes srácok közül. Haza... Subin egy ideje már Seungwoohoz ment haza akkor is, ha hivatalosan még a szüleinél lakott, és az volt a következő kívánsága, hogy ez megváltozzon. Tudta, hogy az anyjának és az apjának nehéz elfogadnia mindazt, hogy a kisfiuk felnőtt, hogy belépett az életébe egy olyan személy, akit még náluk is jobban szeret, és ezentúl vele akar élni, ezért igyekezett nem siettetni ezt a költözés dolgot, amíg mindannyian be nem látták, hogy ez a következő lépés az életükben. Seungwoo természetesen szívesen fogadta őt lakótársnak, hiszen nem csak Subin vágyott arra, hogy minden reggel egymás mellett ébredjenek, hanem ő is. Olyan szépen kitakarította a lakást, mint az itt töltött évek alatt egyszer sem, hogy még különlegesebb lehessen a nap, amikor hivatalosan is összeköltözik a párjával, és miután majdnem mindennek találtak helyet, amire Subinnak szüksége volt, a nappaliban lévő kanapén bújtak össze egy puha takaró alatt, hogy megnézzenek egy karácsonyi filmet, ami lassan időszerű is volt már.

- Olyan boldog vagyok - suttogta egy puszi után a fiúja fülébe Seungwoo. - Alig hiszem el, hogy te vagy a férjem...
- A férjed? - nézett rá meglepetten Subin, amire egy hosszabb csókot kapott válaszul.
- Gyakorlatilag mától házastársak vagyunk - magyarázta mosolyogva az idősebb. - Vagy most jutott eszedbe nemet mondani?
- Nem. Nem akarok nemet mondani - tisztázta gyorsan Subin. - De ha a férjem vagy, akkor az a neved mostantól, hogy Jung Seungwoo.
- A tied meg Han Subin - simított a fiú combjára a másik, egyértelművé téve a szándékait ma estére. - Van kedved felavatni a házat?
- Most nem, még meg akarom nézni a film végét - tolta el a kezét a fiatalabb, ami szokatlan volt tőle.
- Miért? Úgyis lehet tudni, hogy összejönnek - húzta el a száját Seungwoo. Nem tetszett neki a visszautasítás, azonban még egy ilyen jeles napon sem erőltethette rá magát a pasijára.
- De kíváncsi vagyok, hogy hogyan - húzta feljebb magukon a takarót Subin, és Seungwoo széles vállára hajtotta a fejét, aki további beszéd helyett a hátát simogatva átkarolta őt.