Vanília és Eszpresszó (SubSeung fanfiction)

II.☕

Subin egy teljes hétig nem látta Seungwoot. A kávézó reggelente az egymást üdvözlő egyetemistáktól volt hangos, a későbbi órákban pedig nyugodt beszélgetések zaja töltötte meg, mint mindig, a fiúnak mégis hiányérzete volt, mintha valami nem lenne a helyén. Seungwoo telefonszáma még mindig ott volt a zsebében, de meg sem fordult a fejében, hogy felhívja. A végén még a fiú félreértené őt és újrakezdené azt a dolgot a randival, amiből úgyis megint csak veszekedés lenne. Subin félt közel kerülni hozzá érzelmileg, nehogy Seungwoo is összetörje a szívét. Meg akarta védeni magát a csalódástól, ezért nem akarta megismerni őt, de mivel nem ismerte őt jól, nem is bízott benne eléggé ahhoz, hogy kényelmesen érezze magát a közelében. Épp ezért kellett volna örülnie, hogy a srác eltűnt a színről, ehelyett azonban egyre többet gondolt rá és azon kapta magát, hogy gyakran tekintget az ajtó felé, hátha Seungwoo egyszercsak belép rajta. Hiányozni kezdett neki az együtt töltött idő, még úgy is, hogy a fiú legtöbbször idegesítő, néha pedig kicsit ijesztő is volt, ezt azonban soha nem vallotta volna be neki, főleg nem telefonban.

Ez a hétfői nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Subin szorgalmasan töltötte meg a poharakat különféle italokkal, a nagy forgalom miatt pedig nem is vette észre az ismerős alakot a sorban, akire akaratán kívül várt, csak amikor már ott állt közvetlenül előtte.
- Szia Subin - köszönt neki mosolyogva Seungwoo, mire a fiú keze egy pillanatra megállt a mozgásban.
- Szia - viszonozta a köszönést zavartan. Furcsán érezte magát, nem tudta örüljön-e annak, hogy a másik megszegte az ígéretét és most megint láthatják egymást.
- Mielőtt kérdeznéd, a múlt héten minden egyes előadásra beültem, de kávé nélkül a szemem is alig bírtam nyitva tartani, nemhogy figyelni arra, amit mondanak. Tudod mennyire álmosító hangja van a professzoroknak? - nevetett kínjában Seungwoo, ami egyből mosolyt csalt Subin arcára. - Szóval arra jutottam, hogy muszáj benéznem hozzád, mert szükségem van a reggeli kávémra. Meg rád is, de az egy másik történet - nézett mélyen az alacsonyabb szemébe, aki hamar elkapta a tekintetét.
- Akkor a szokásosat? - kérdezte a fiú mellkasára meredve, ami neki pont szemmagasságban volt.
- Igen, köszi - sóhajtott megkönnyebbülten Seungwoo, Subin pedig nekilátott a kávéfőzésnek.

Kedd reggel Seungwoo ismét felbukkant, ahogy szerdán és csütörtökön is, látszólag ártalmatlan vevőként, de közben mindig elejtett pár megjegyzést, amivel egyértelműen Subin tudtára adta, hogy mik a szándékai. Hol a külsejét dicsérte meg, hol a kávét, amit csinált neki, és szokásává vált egy kicsivel többet fizetni az eszpresszója áránál, holott a borravalónak csak a leülős vendégek esetében volt némi funkciója, és ott sem mindenki gondolta ezt fontosnak. Azonban Subin hiába igyekezett, Seungwoo nem fogadott el visszajárót, és továbbra is igyekezett beszédbe elegyedni vele.
- Hogy vagy, Subin? Történt veled valami érdekes tegnap óta?
- Tényleg, ezt még nem is kérdeztem. Milyen zenét szeretsz?
- Akkor filmet?
- Könyvet?
- Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?
- Van kisállatod?
- És szeretnél? Én szeretnék, de még nem döntöttem el, hogy mit. Majd segítesz választani?
- Lehetne, hogy nem csak egyszavas válaszokat adsz?
- Subin... Subinnie, ülj le velem rendesen beszélgetni valamelyik nap. Csak egy fél órára! Megiszunk egy kávét, közben pedig megnyílhatsz nekem végre. Nem kell sok, tényleg, csak... csak egy kicsi. Valami...

- Bocs Seungwoo, de nem szeretnék - küldte el őt már sokadszorra Subin, hogy kiszolgálhassa a következő embert a sorban. - Keress valaki mást, aki szívesen randizna veled. Biztosan vannak páran.
- Nem, nem érted, Subin! Folyton csak te jársz a fejemben, már rá se tudok nézni úgy másra! - furakodott a pulthoz, egyáltalán nem törődve a körülötte állókkal. - Kérlek... ne hagyj tovább szenvedni.
- Seungwoo... - Subin megilletődve bámult a fiú elkínzott arcára, a hosszúra nyúlt pillanatot azonban félbeszakította a kávéfőző pittyenése, ami a következő vevő italának elkészültét jelezte. - Most dolgozom, nem érek rá beszélgetni, de... majd este felhívlak, jó?
- Nem lehetne személyesen? Mikor végzel? - kérdezte Seungwoo némileg megnyugodva.
- Záráskor - felelt az alacsonyabb kimérten.
- Zárásig dolgozol?
- Igen.
- Szombaton is?
- Igen. És mielőtt megkérdezed, nem tervezem veled tölteni a szabadnapomat. Már így is túl sokszor látjuk egymást. - Subin a következő vásárlóhoz lépett, majd miután megkapta a rendelését, hozzálátott az itala összeállításához.
- De akkor ma majd felhívsz? - kérdezte reménykedve a magasabb.
- Fel. De ha utána öt percenként fogsz hívogatni, akkor letiltatom a számod - jelentette ki a fiú.
- Nem foglak - mosolyodott el végre Seungwoo, ami visszarendezte az arcát a korábbi, jól ismert állapotába. - Köszönöm Subin.
- Ne köszönd előre. Nem vagyok valami jó beszélgetőtárs.
- Azt majd hadd döntsem el én - kacsintott rá Seungwoo, utána pedig otthagyta Subint a halvány pírral az arcán, ami miatta került oda.