Vanília és Eszpresszó (SubSeung fanfiction)

VIII.☕

Subin végre addig ölelhette Seungwoot, ameddig csak jólesett neki. Boldognak érezte magát most, hogy a szerelme karjaiban lehetett, és ez fordítva is így volt, legalábbis Subin erre következtetett abból, hogy Seungwoo milyen gyengéden húzta magához őt.
- Eljössz velem sétálni egy kicsit? - kérdezte halkan.
- Mármint most rögtön? - Subin nem akart még elhúzódni a fiútól, aki után olyan hosszú ideje vágyakozott már, és hogy ezt jelezze, határozottan szorosabbra fonta körülötte a karjait.
- Igen. Van itt egy szép park a közelben. - Seungwoo büszkén elmosolyodott azon, hogy a másik nem akarja elengedni őt. Ez egy újabb bizonyíték volt arra, hogy az érzései viszonzottak. - Foghatom a kezed, ha szeretnéd.
- Még maradjunk így egy kicsit - fúrta a magasabb vállába az arcát Subin - de aztán mehetünk.
- Édes vagy, Vaníliám - mormogta Seungwoo a másik hátát simogatva.
- Te is - sóhajtott a fiú boldogan, mert tényleg így gondolta. Végre célba ért. Lehet hogy csak az első célba a sok közül, de megcsinálta. Megcsinálták, ketten együtt Seungwooval.

Amikor végre hajlandóak voltak elszakadni egymástól, Seungwoo kézenfogva vezette végig Subint az utcán a pár saroknyira lévő parkig, ahol aztán letelepedtek egy padra, szorosan egymás mellé. Nem kellett mondaniuk semmit, a szerelmi vallomások már megtörténtek, és Subin inkább csak behunyt szemmel élvezte a csöndet, ami nyugalmasan köréjük telepedett az esti friss levegőben. Seungwoo nem akarta megzavarni őt. Amit viszont nagyon akart, az egy csók volt, méghozzá minél hamarabb, és ahogy a fiatalabb békés mosolyra húzott ajkait bámulta, egyre jobban vágyott az érintésük után.
- Subinnie, megcsókolhatlak? - bukott ki belőle a kérdés, mire a fiú hezitálva fordult felé.
- A-azt hiszem igen - suttogta ahogy Seungwoo sötéten csillogó szemeibe nézett, a tekintetéből pedig most egyedül színtiszta szeretetet tudott kiolvasni.
- Ne félj - hajolt hozzá közel az idősebb, de még hagyott maguk között akkora rést, hogy egymásra nézhessenek. - Nem harapok... legalábbis most még nem - mosolyodott el, majd Subin arcát megérintve csókolta meg őt, óvatosan, hogy ha meggondolja magát, még simán elhúzódhasson tőle.

Subin azonban nem húzódott el. Bizsergő hassal viszonozta Seungwoo puha csókját, miközben az ujjaival a fiú nyakát és haját simogatta, aki cserébe egyre bátrabban kóstolgatta az ajkait, amiket még annál is édesebbnek talált, mint amilyennek képzelte őket. Subin arcára simítva húzta a csók végét addig, ameddig csak tudta, utána pedig a fiú állát megemelve adott neki egy másodikat, ami jóval mélyebb volt az előzőnél, és amivel a fiatalabb szívverését eszeveszett tempóra késztette. Subin lassan kezdett elveszni az új érzések kavalkádjában, és Seungwoo kíváncsi nyelve csak tovább rontott a helyzeten, ahogy olyan vágyakat ébresztett fel benne, amelyeknek kizárólag a hálószobában lett volna a helyük. Tehetetlenül merült el a testük okozta forróságban, és úgy csókolta Seungwoot, mintha soha nem csókolhatná meg újra, azonban amikor megérezte a fiú kezét fölfelé kúszni a combján, hirtelen feleszmélt a rózsaszín bódulatból és gyorsan megállította őt, mielőtt még túl messzire merészkedett volna.

- Az utcán vagyunk - suttogta levegőért kapkodva, Seungwoo azonban csak elmosolyodott.
- Akkor menjünk fel hozzám. Egyedül lakom, senki nem fog zavarni minket - csókolta meg Subin nyakát, aki az érintéstől megborzongva igyekezett minél határozottabban nemet mondani neki.
- Nem túl gyors ez egy kicsit?
- Attól függ, mit nevezel gyorsnak - súgta a fülébe Seungwoo csábítóan. - Ha azt nézzük, hány hónapja várok erre, akkor egyáltalán nem gyors.
- Csak erre vártál? - kérdezte szomorúan Subin. - Csak a szexre?
- Ne legyél butus, Vanília - puszilta meg a fiú ajkait Seungwoo. - Azért szeretnék együtt lenni veled, mert szeretlek. Az, hogy ezzel együtt jár a szeretkezés is, csupán bónusz. Bónusz, amit minél előbb szeretnék megkapni - csókolta meg őt újra, Subin pedig igyekezett úgy viszonozni ezt, hogy ne izgassa fel vele őt még jobban.