Vanília és Eszpresszó (SubSeung fanfiction)

III.☕

Subin és Seungwoo majdnem minden este beszéltek telefonon. Egyikük mindig felvetett valami új témát, hogy elkerüljék a céltalan hallgatásokat, az idősebb pedig lassan kezdte kitapasztalni, hogy hogyan lehet szóra bírni Subint, aki maga is igyekezett minél nyitottabb lenni. Reggelente mosolyogva köszöntötték egymást a kávézóban, a nap végén pedig addig beszélgettek, amíg a fiatalabb el nem álmosodott, vagy Seungwoonak el nem kellett indulnia a haverjaival az aznap éjjeli bulira, hogy utána másnap elölről kezdődhessen a körforgás. Subin nem bánta a másik társaságát, kedvelte őt ilyen távolról és közvetve, amit a telefonkapcsolatukban megszokott, és ezen sokat segített, hogy Seungwoo tisztelni kezdte a határait. Amikor azt mondta, nem akar sokáig beszélni, Seungwoo rövidre fogta a mondandóját, amikor rossz kedve volt, ő megpróbálta felvidítani, amire nem akart válaszolni, azt nem kérdezte többször, amikor pedig személyesen találkoztak, nem időzött vele egy-két percnél tovább, hogy ne okozzon neki kellemetlenséget. Subin teljesen rendben találta a viszonyukat, és jelenleg nem is akart ennél többet, azonban ez a békés állapot sem tarthatott sokáig.

Subin telefoncsörgésre riadt fel az éjszaka közepén. Első reakciójaként azonnal lehalkította a mobilját, és miután zakatoló szívvel megbizonyosodott róla, hogy nem hall semmi mozgást, vagyis a szülei nem ébredtek fel vele együtt, hajlandó volt fogadni az azóta már a harmadik hívást.
- Seungwoo? Miért hívsz, baj van? - szólalt meg fojtott hangon.
- Nem, csak... hiányoztál Subinnie - válaszolt az idősebb, a hangja pedig mélyebb volt a szokásosnál. - Hiányzol... azt akarom, hogy itt legyél.
- Hol vagy? - kérdezte ijedten Subin. Ha neki itt hajnali kettőkor kell hős lovagot játszania, azt az egész délelőtti munkája fogja bánni.
- Otthon a hálószobámban - felelt Seungwoo, amire a másik jelentősen megkönnyebbült. - Tudod, hogy utálok egyedül inni?
- Képzelem, hogy rossz lehet, de most már menj aludni. És ne igyál többet - utasította őt Subin. Korábban még nem volt dolga a fiúval részegen, így most az volt vele az egyetlen célja, hogy minél hamarabb ágyba küldje, hogy utána ő is mehessen vissza aludni, ez azonban így telefonon keresztül nem volt annyira egyszerű.
- Várj! Subinnie, mondani akarok valamit - kezdett bele Seungwoo akadozó nyelvvel.
- Nem ér rá ez holnapig? - kérdezte ingerülten a fiatalabb.
- Szeretlek - jött a válasz a másik oldalról, ami azonnal elnémította Subint. - Szeretlek, pedig tudom, hogy esélyem sincs nálad. Mindent megpróbáltam, hogy ne érezzek így... lefeküdtem egy csomó sráccal, de minden egyes alkalommal azt kívántam, hogy bárcsak te lennél velem. Én téged akarlak megcsókolni, Subin... Téged akarlak addig baszni, amíg már reszketsz alattam az élvezettől...

Subin falfehéren hallgatta Seungwoo összeszedetlen, és bőven túl sok információt tartalmazó vallomását. Most tudatosult benne, hogy az idősebb már rég levetkőztette őt gondolatban, és emiatt szörnyen érezte magát a bőrében. Mintha Seungwoo becsapta és kihasználta volna őt, mintha látta volna meztelenül, anélkül, hogy ő beleegyezhetett volna, és erre a gondolatra csípős könnyek gyűltek a szemébe. Pedig már bízott benne! Majdnem megbízott benne, erre kiderül, hogy a kedves és megértő szavai alkotta felszín alatt neki is csak a szexre kellett volna. Subin magába fojtotta a sírást, nem akarta, hogy a telefonban hallatszódjon, mennyire összetörték őt az idősebb meggondolatlan szavai, de valahogy be kellett fejeznie a hívást, hogy lehetőleg Seungwoo később már ne hívja vissza. Mondjuk úgyse venné fel.
- Seungwoo... menj aludni - kérte elfúló hangon.
- Előbb mondd, hogy szeretsz - hangzott a fiú esdeklő válasza. - Csak úgy lehet nyugodt az éjszakám.
- Sze-szeretlek - mondta ki fájdalmasan Subin, részben azért, hogy hamarabb lerázza az idősebbet, részben pedig mert ő is érzett valamit iránta, ami túlment az egyszerű külsőségek vonzalmán. Ugyanakkor tudta azt is, hogy ha teret enged ennek az érzésnek, azzal veszélybe sodorja saját magát, különös tekintettel a sérült lelkére. Vigyáznia kellett rá, és Seungwoo most még annyira sem tűnt biztonságosnak, mint amikor először találkoztak a kávézóban, így ezentúl el kell majd kerülnie őt, amennyire csak lehet.
- Én is szeretlek Subinnie. Édes kicsi Subinnie... - Seungwoo részeg agya fel sem fogta, mi történt pár perccel ezelőtt.
- Most már aludj - búcsúzott el tőle szenvtelenül Subin. - Szia.
- Szép álmokat édesem - mondta Seungwoo, a végét már a süket telefonba, mert a másik nem bírta tovább hallgatni a hangját. Azt a hangot, amihez korábban, ha ügyetlent is, de őszinte jószándékot társított.