Itami Akane vagyok, tökéletes gazdag szülők elcseszett gyereke. A szüleim sokat vannak távol az üzleti utak miatt és drága cuccokkal próbálnak kárpótolni. Elkell viselnem egy igazi seggfejet Bakugou Katsukit. Könnyebb lenne a ha az ő szülei nem lenn...
Amikor megébredtem egy erős kart éreztem a derekamon, megfordultam és megnyugodtam hogy csak Kirishima az. Megtöröltem a látókáimat és kikászálódtam az ágyból, bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam, de sajnos rá kellett jönnöm hogy kint hagytam a cuccomat. Törölközőbe kellett kimennem, és csak abban reménykedtem hogy Kiri még alszik.
- Nem vagy semmi.- vigyorgott Kirishima. Ne szólj semmit tökfej, most csukd be a szemed.-mondtam nevetve. Így is tett, erre én hozzá vágtam a törcsimet. - Megnehezíted a feladatomat. - Tudom és ez így vicci.- hadartam Eijirou jó fiú módjára nem nézett amíg én felöltöztem. Végül erre a szettre esett a választásom:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Néha szeretek lazábban öltözködni. - Kinyithatod a szemed gyagyás.- szólaltam meg egy kis idő után. - Kurva szádat hogy neked még ez is jól áll.- mért végig Kiri. - Hát nem mindenki lehet olyan tökéletes mint én.- mondtam nevetve - És olyan szerény se.- nevetett Kiri is.
Összepakoltuk a cuccunkat és leadtuk a kulcsot, találkoztunk a többiekkel és megbeszéltük hogy milyen fasza parti volt ez. De megemlítették azt is hogy nem felejtik el a Kacchanos dolgot.
Felhívott anyukám és mondta hogy ma Kacchannal és szüleivel fogunk ebédelni. Jajj de jó hogy el kell viselnem ezt a faszt. Hallgathatom hogy " csöcsi hogy találsz meg bármit ebben a villában". Tény hogy nagy a ház de nem kell mindig megemlíteni.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Egy bõ fél óra kocsikázás után haza is értem, és feltûnt hogy Mitsukiék már itt is vannak. Mitsukit és Masarut nagyon szeretem, mert szinte már lányukként tekintenek rám.
Miután bejártam a garázsba bementem és elsétáltam a társalgóig, ahol a Bakugou és Itami család beszélgetett. Mitsuki látott meg elõször és egy kedves mosolyt küldött felém.
- Szia Akane!- ölelgetett meg Mitsuki
- Hellcso.- integettem
Mindenki megölelgetett Katsukin kívül, õ sosem ölel meg, de nem is vágyok rá.
- Kats milyen volt a buli?- kérdezte anyu
- Az eleje is elég jó volt -itt rám nézett- de a vége még jobban alakult.- magyarázta a legnormálisabb hangerõn
- És te hogy érezted magad Akane?- érdeklõdött Masaru
- Nagyon jól éreztem magam.- mosolyogtam bájosan
Már vagy fél órája beszélgettünk amikor kitaláltuk hogy kajálni fogunk. Bejelentették hogy valami fontosról beszélnünk kell. Na én tökre befostam, mert ki tudja mirõl akarnak beszélni.
- Gyerekek az a helyzet hogy nemsokára el kell utaznunk hosszabb idõre és jobbnak látjuk azt, hogy itt lakjon veled Katsuki.- mondta apu kedvesen
A felnõttek csak bólogattak de mi Kacchannal lefagytunk.
- És mennyi idõre mentek el?- törte meg a csendet Kats
- 8 hónap.- húzta a száját Mitsuki
- 8 HÓNAP?!- üvöltöttük egyszerre Katsukival
- Sajnálom gyerekek ezt nem így terveztük.- sajnálkozott anyu
- És mikor indultok?-kérdeztem szomorúan
Nem akarom hogy ilyen hosszú idõre elmenjenek. Nem akarok egyedül maradni. Nem akarom hogy össze legyek zárva Kacchannal. Most csak elakarok menni valahova és inni akarok, úgy érzem most csak az segítene rajtam.
- Holnap után.- felelte Masaru
Na itt eltört nálam a mécses. Nem szoktam sírni de most bömbölni tudtam volna.
- Kösz bazdmeg, hogy idõben szóltatok.- felálltam és elviharoztam
Beszálltam a kocsimba és sírni kezdtem, nem akartam hogy ilyen hosszú idõre elmenjenek. Elvezettem a kedvenc parkomba és leültem arra a padra, amelyikre szoktam amikor rossz a kedvem. Csak sírtam és sírtam. Hiába nem akartam gyenge lenni. Éreztem hogy leült mellem valaki, vagyis Katsuki.
- Nem kell együtt laknunk akkor ha ennyire kiakadsz.- meredt a távolba
- Nekem az a bajom hogy sok ideig távol lesznek a szüleim. Baszott szar lesz nélkülük.- szipogtam
- Honnan tudtad hogy itt vagyok?- érdeklõdtem
- Anyukád mondta hogy itt leszel.- vonta meg a vállát
- És hogyhogy te jöttél?- néztem a szemébe
- Na mostmár elég.- nézett rám mérgesen
Felálltam a padról és bele pusziltam Katsuki hajába és elindultam a kocsimhoz. Kacchan nem jött utánam hála istennek, nem tudtam volna megmagyarázni miért is pusziltam meg selymes haját. Sokkal nyugodtabb voltam és megértettem a szüleimet. Miután haza értem bocsánatot kértem a szüleimtõl és jól megpuszilgattam õket, majd nyugodt lélekkel hajtottam szememet álomra.
Halika!
Remélem tetszett ez a rövidke rész<3. Mostmár rendszeresen lesznek részek, már nagyjából megterveztem hogy heti hány rész lesz. Ha tetszett vote-olj köszi puszi!
