Ellenséggel összezárva

Az edzés

Miután haza értem kicsit beszélgettem a szüleimmel és hiába tudtam, hogy nem akartak rosszat, kurvára fájt. Viszont sokat segített, hogy a szüleim megértőek voltak velem, remélem tudják hogy nagyon szeretem őket... Holnap mennek el anyuék vagyis ma este cuccol át Kacch, nem tudom mit fogok mondani, ha rá kérdez a tegnap esti puszira. Néha eltudnám küldeni a halál faszára, de gyakran érzem hogy ő nagyon fontos nekem. Ha már fiúk beszélnem kéne Todorokival hiszen nekem régóta bejön, de utálok megállapodni, viszont meg kellene magyaráznom, hogy miért hagytam ott. Egy "boocs, okádnom kellett" ide nem lesz elég, mivel ezt már párszor eljátszottuk. Ezeket most félre teszem, szeretnék a szüleimmel lenni amíg itthon vannak.

A mai napot a családommal töltöttem, beszélgettünk, társasoztunk, meg ilyenek. Lassan megérkezik Katsuki, ezért most gyorsan megcsináltam neki az egyik vendég szobát. Mikor már rendeztem vissza az ágyat kopogtak.

- Micsoda szívélyes fogadtatás.- mosolyodott el

- De nyugodt valaki, szüleiddel hogy mentek a dolgok?- érintettem meg a vállát

- Mi a fasz, te belém zúgtál vagy mi? Nem kell pátyolgatnod, nincs rá szükségem.- söpörte le kezemet a válláról

- Értem én kedves vagyok, te meg azt hiszed hogy menthetetlenül beléd zúgtam?!- kaptam fel a vizet

- Tapizol, megpusziltál és nem tudtad lefoglalni magad a két arcúval.- húzta össze szemöldökét

- Wow. Most akkor magyarázkodnom kéne?- temettem a kezembe az arcomat

- Kacchan rohadj meg.- hagytam ott

Hihetetlen miket képzel, szörnyű. Ilyenkor gyűlölöm ezt az embert...

- Bogyó miért játszol elefántot?- nevetett jóízűen anya

- Ezt most nem alkalmas anyu.- csörtettem el mellette, amikor a szobámhoz értem becsaptam az ajtót

- Kicsim, baj van?- kopogott be anyu

- Csak Kacchan hogy is mondjam... túl Kacchan.- nyitottam ajtót

- Tudod most neki is nehéz.- vont ölelésbe

- Nem tudom hogy fogom elviselni 8 hónapig.- nevettem el magam

- Hát lányom ez már egyéni szocprobléma.- nevetett ő is

Anyukámmal bármit megtudok beszélni és ezért hálás is vagyok.

Miután elköszöntem a szüleimtől elindultam a tetőre, mert imádom onnan nézni a csillagokat. 12 éves korom óta figyelem a tetőről a tündöklő csillagokat. Amint felértem szívemet megdobogtatta a sok gyönyörű csillag, majd lelombozott egy ücsörgő Kacchan.

- Mit keresel itt?- bunkózott

- Itt lakom.- ültem mellé

- Kacch, miért játszod meg magad mindenki előtt?- néztem rá

- Ch bagoly mondja...- morgolódott

- Tessék? Én ezt nem értem.- csóváltam a fejem

- Másoknak azt mutatod, hogy te vagy a gazdag cicababa, a nagylány, a pasifaló... Folytassam?- nézett a szemembe lemondóan

- Ne...- hajtottam le a fejem

- Ismerlek Aka, mint a rossz pénzt.- húzta össze szemöldökét

- Akkor tudnád, hogy nem jössz be nekem.- figyeltem a csillagokat

- Ezt a beszélgetést most zárjuk le.- felállt, a hajamba puszilt és elment

- Ez mi a faszom volt?- suttogtam magam elé

Nem teljesen értem miért mondta ezt, de lehet van benne igazság. Katsuki ha tudnám mi jár a fejedben...

Egyedül néztem a csillagokat, majd egyszer csak elsötétült minden. Mikor elkezdtem nyitogatni a szememet már saját szobámban voltam. Hogy kerülhettem ide?
Miután kicsit rendbe szedtem magam bátorkodtam kimenni, hátha kiderül mi történt pontosan. Mikor lementem a szüleim Kacchannal reggeliztek.

- Jó reggelt! Nekem nem akartatok szólni hogy kész a reggeli?- préseltem össze a számat
- Úgy bekómáltál, hogy nem lehetett felkelteni.- nevetett ki Kacch
- Pár mondattal annyira untattál hogy elaludtam.- tettettem szomorúságot
- Engem legalább nem kellett lehozni kézben a tetőről.- emelte fel a hangját
- Gyerekek elég legyen!- csóválta a fejét apu
- Bocsi apu!- hajtottam le a fejemet
- Gomen Itami-san!- követett Kacchan

Ezek után a reggeli jól telt és a kaja is nagyon finom volt. Reggeli után fájdalmas búcsút vettünk a szüleinktől, szerencsére nagyon jól viseltük és nem úgy fogtuk fel mint az elején.

/1,5 órával később/

Sose értettem Kacchan viselkedését, de már nem is erőlködök. Egyszer haragos, egyszer aranyos. Nem érten azt az érzést amit kivált belőlem, nem jön be nekem, de akkor miért vagyok ennyire boldog mellette? Ebből az összeköltözésből semmi jó nem fog kisülni. Mondjuk magamat se értem, miért játszom el a ribicicát, ha valójában nem vagyok az? Kacchan előtt miért vagyok teljesen önmagam?

- Banya! Mit bambulsz?- húzta fel szemöldökét

- Én, semmit.- néztem a padlót

- Kérem a beszólogatós Akanet.- ejtett egy apró mosolyt

- Kacchan, miért hiszed hogy szeretlek?- érdeklődtem

- Oi! Most emiatt lettél ilyen búval baszott?- nézett rám elég csúnyán

- Mindegy.- húztam el a számat

- Ahj liba.- vont szoros ölelésbe

- Csak szeretnéd hogy beléd zúgjak.- haraptam bele gyengéden a vállába

- Na jólvan vége a gyereknapnak.- húzódott el

- No mindegy, én megyek edzeni.- indutam a szobám felé

Átvettem az edzős szettemet, ami egy sporttopból és egy elég rövid nike pro gatyából állt. Mikor leértem a terembe meglepett, hogy nem vagyok egyedül.

- Hát te? Miért követsz? Talán belem zúgtál?- cukkoltam

- Álmodban liba. Csak szeretném szétrúgni a segged.- ejtett egy tipikus gonosz mosolyt

- Hát ha harc, akkor bemelegítés után legyen harc.- mosolyogtam

Bemelegítés közben szinte már elevenen elégetett a tekintete. A harctól nem félek hiszen jó a technikám és gyors vagyok, de Kacchan reakcióideje felülmúlhatatlan.

Amint belekezdtünk nyilvánvaló volt, hogy Kacchan célja a földre dobás volt, így kiszámítatóak voltak az ütései. Harcoltunk talpon, a földön, fekve és igazából mindenhogy, de az állás döntetlen volt. Kacchan vigyázott rám, de végül falhoz nyomott és a fülemhez hajolt ( közben az orromba szökött férfias illata).

- Nyertem, liba.- lihegett, majd kirúgtam a lábát és földre került

- Szerintem én nyertem.- büszkélkedtem 

- Hagytalak nyerni.- rántott magára

Az orrunk szinte összeért, ami kissé zavarba ejtő volt.

- Nem vagy olyan Kacchan.- keltem fel és hagytam ott

Rengeteget gondolkozok kettőnkön, de nem illenénk össze, két ideges ember egy kapcsolatban? Ch hagyjuk már... Nekem Todorokival kellene lennem, ebben biztos vagyok. Este Shotoval leszek szóval kicsípem magam, remélem tetszek neki...