Feszélyezve #2

Döntések sorozata

Loki már legalább tíz perce állt nővére előtt de még mindig nem jutott semmire. Egyszerűen nem volt képes kilogikázni, hogy mit mondtak neki és, hogy mégis neki mit kéne válaszolnia. Honnan tudhatta Hela? Lehet, higy csak tippelt és tőrbe akarta csalni? Már elég furcsa lenne elkezdeni tagadni.

-Ez nem szerelem.-mégis ez a legjobb döntés ami eszébe jut.

-Hát persze, az utóbbi tíz percben a halálodon töprengtél tán'?

-Meglehet..-válaszolt halkan.-És te mit gondolsz?

-Miről?

-Hogy akarsz meghalni Hela?-kérdezte Laufeyson elmosolyodva.

-Ugyan kérlek, addig még rengeteg idő van.

Loki éppen tett még volna rá egy lapáttal de Tonyék a kelleténél is jobb pillanatban érkeztek. Hatalmas robaj hallatszódott a tető irányából. Beleremegett az egész palota, talán egész Asgard. A férfi nem tudta, hogy mire számítson mert Loki nem tudott többet mondani neki a helyzetről csak, hogy veszélyben vannak. Ezért hát Tony összeterelte a Bosszúállókat és három csatahajóval érkeztek meg a légtérbe.

Loki vigyorogva figyelte ahogy a förmedvényes festmények lepotyognak a mennyezetről. Hela dühös arckifejezése láttán kedve lett volna nevetni is de amint a nő megindult felé már inkább futni akart. Így is tett, egy pillanat alatt a szobájuk előtt találta magát, kiráncigálta Thort és elkeudtek futni a kijárat irányába. Lokinak fogalma sem volt, hogy Hela hol várja őket így minden sarkon késsel a kezében fordult be. Fején a szarvas sisakja díszelgett és úgy közeledtek a hatalmas ajtó irányába.

-Mi történt? Miről beszéltetek?-kérdezte Thor futás közben, rendkívűl gyorsan ismét megerősödött.

Mielőtt a férfi válaszolhatott volna fivérének megtorpantak. Az ajtóban az ideges nőszemély álldogállt, kezei a csípőjén és a tekintetével ölni tudna.

-Nos..Jöttüheim királya..úgy tűnik választottál. A testvéred feje az enyém, te szabadon távozhatsz, vagy te is meghalsz.

-Nem kötöttünk egyességet, halálomig harcolok.-helyezkedett el késekkel a kezében.

☆Loki Laufeyson☆

A nő vészjóslóan gyorsan kezdett közeledni de mégis mintha egy pillanat lett volna minden. Mintha az egész cilágot lassított felvételbe rakták volna. Thor szemeiből villám tört elő és a Mjölnirrel nyakon suhintotta a testvérünket. Amaz hátraesett de rögtön fel is ugrott, semmi esélyem ellene. Mégis éreztem, hogy tennem kell valamit. Mindif Thor harcolt, mindig Őt dicsőítették a csaták után mert én nem tudtam tenni semmit. Még egy kardot sem tudtam megfogni rendesen, csak késekkel hadonáztam és otthon voltam anyámmal. Számalmas és fájdalmas élet kezdete..most ennek vége. Én fogok parancsolni akkor is, ha megszakadok.

Mikor Odinson a fölrde került megindultam, nem törődtem az ordibálásával vagy azzal, hogy Hela kinevet.

-Mégis mit tudsz te Loki?!-szólított meg nevemen.-A Csínytevés Istene, harcoltál már valaha?

Nem válaszoltam, nem kicselezni akartam vagy megviccelni. Meg akartam ölni. Miközben sétáltam felé Ő is összeszedetten kihúzta magát és kecsesen megindult. Amint odaért elém le akart nekem vágni egyet csak, hogy..magam sem értem, hogy mi történt.