Feszélyezve #2

Odinson és Laufeyson

-Loki! Állj meg, ha jót akarsz magadnak.

-Ahh..-válaszolok halkan majd befordulok még egy sarkon.

Haza felé tartok és a testvérem a nyomomban loholva próbál beszélni velem de teszek rá. Nem érdekel mit akar tőlem. Akár a segítségem kell, akármi más nem érdekel.

-LAUFEYSON!-ordít rám utoljára majd eltűnik egy sikátorban.

Hátranézve sétálok tovább nehogy utánnam jöjjön ám amikor tekintetem ismét előre fordítom a szőkébe ütközök. Teste egy cseppet sem változott maximum csak izmosabb lett. Egyedül az hiányzott, hogy levágott haja nem lóghatott a szemébe olyan rövid lett. A börös vonal az arcán nem vér csak festék szerencsére.

-Mit akarsz tőlem Thor?-lököm el hátrafelé.

-Azt, hogy gyere haza!-kiabál velem ismét.

-Hát ilyen hangnemben soha nem fogod elérni.

-Hogy merészelsz így beszélni velem?!-jön felém nagy lendülettel de nekem a szemem sem rezzen.

Meghökkenve áll meg tőlem alig pár centire. Nem érti, hogy miért nem félek tőle. Hát azért mert teszek a halálra..teszek rá és az egész családomra is Thorral együtt.

-Mi történt veled?-kérdi értetlenkedve.

-Kiállok magamért.-mosolygok rá.

-Hát akkor nagyon gyorsan fejezd be!-ragadja meg erősen csuklómat majd vonszolni kezd maga után.

-Eressz el!-rángatom a kezemet de nem jutok sokra.

Tehetek bármit Thor akkor is mindig erősebb lesz nem nálam és soha nemesz esélyem a harcban vele szemben. Legalábbis egyedül biztos nem.

-Odinson! Ha nem engetsz el akkor hívom a rendőrséget!

-Mivan?-fordít szembe magával.

-Jól hallottad..illegálisan vagy itt. Midgard már nem a te területed!-kiabálok az arcába.

-Ha még egy szót szólsz kihasítom azt az undorítóan zöld szemed!-sziszegi egyenesen az arcomba miközben egy éles csontnyelű kést tart pupillám előtt.

Itt már abbahagyom a beszédet és várom, hogy kinyögjön valamit de Ő csak áll és figyel.

-Mit akarsz?

-Gyere haza! Szükségünk van rád.

-Aha..várj átgondolom. Nem..-fejezem be majd fordulnék is a másik irányba de csuklómnál fogva visszaránt.

-Hát, ha szép szóval nem megy..-morogja duzzogó hangon majd egy villámgyors mozdulattal maga elé fordít úgy, hogy én háttal állok neki.

Testét az enyémhez feszíti hátulról és nyakamba liheg. Teljesen megváltozott, olyan mintha egy részeg szexmániással beszélgetnék egy sakkpartin. Torkomhoz szorítja a kést amivel az előbb majdnem kiszúrta a szemem és úgy suttogja a fülembe a következőket:

-Tudod most, hogy még neked áll feljebb egyre jobban haragszom..

-Eressz el!

-Te hagytál ott..emlémszel? Felállt a farkad a saját testvéredre de aztán inába szállt a bátorságod.-röhög.

Nem hazudok, abban a jelen pillanatban undorodtam tőle. Az egész lénye nem volt számomra más csak egy idegen. Izzadságtól nedves teste erőszakosan fájdalmasan feszült derekamhoz.

-Engedj el..-mondtam nyöszörögve.

Alig kaptam levegőt erős szorítása alatt. Kezén kidudorodó erek egyre inkább kitüremkedtek izmos alkarján ahogy magához feszített. Végül elengedett én pedig a földre rogytam. Nem láttam az arcát de mégis volt egy olyan érzés bennem, hogy szinte élvezi a szenvedésemet. Élvezi, hogy látja, hogy végre én is padlón vagyok és meghunyászkodva kúszok odébb.

Leguggolt elém majd arcomat kétoldalt megszorította. Közel hajolt majd fejemet az ég felé szegezve végig nyalt véreres nyakamon. Homlokomon izzadság cseppek ezrei gördültek végig ahogy próbáltam a lehető legerősebben odébb tolni a szőkét. Minden hiába volt és ezt én is tudtam. Sokkal erősebb nálam és azzal, ha taszigálom nem érek el semmit.

-Thor...-mondtam elhaló hangon.

Szinte már éreztem ahogyan a gerincem megroppan a férfi hatalmas súlya alatt ahogy fölém támaszkodik.

-Igen, testvér?

Új borító:rodinia11 💕