Feszélyezve #2

Fordul a kocka

-Loki..ne..menjünk vissza!-verekedte ki magát Thor Loki kezei közül újra és újra.

-Testvér nem lehet, túl erős!

-Te erősebb vagy! Sajnálom, hogy nem mondtam el az igazat...-csuklott el a hangja minden egyes szó után az Istennek.

Loki nem szólalt meg csak ráncigálta maga után a megfáradt fivérét. Lassan elérte saját szobáját, miután Thort befektette az ágyba Ő maga leült az ablak melletti fotelbe. Hosszú idő után gondolta újra úgy, hogy nincs remény. Ez a nő olyan mintha egy másik univerzumból érkezett volna. Nagyjából ezerszer erősebb lehet és egyedül semmi esélyem, a bátyám pefig magába van roskadva. Egyáltalán nem önmaga és az biztos, hogy nem egészséges amit művelt addig amíg távol voltam. Miközben az ágyon fetrengett és nyöszörgött sikerült tanulmányoznom egy csöppet. Szemei alatt vastag, lila karikák húzódtak. Haja kócos volt és zsíros, szakálla megnőtt és csomókban összegabalyodott. Az arcán húzódó piros csík még mindig ott égtelenkedett és én továbbra sem tudtam eldönteni, hogy vér vagy csak festék.

Nagyjából 10 perc telt el és rájöttem arra, hogy a helyzet lehetetlen. Segítséget kell hívnom, ha nyerni akarok. Hela biztos, hogy nem enged ki Asgard határain túlra de talán még a palotából sem mehetek ki. Egyetlen egy dolog jutott eszembe, az.., hogy nekem már van egy otthonom és vannak barátaim is. Akik nem mások, mint a Bosszúállók.

Előkaptam a székre dobott táskámból a kicsi eszközt amivel összebarátkoztam odalent. Nyomkodni kezdtem a gombokat és pár másodperc múlva fel is tűnt a képernyőn Tony neve. Villámgyorsan tárcsáztam, kicsöngött majd beleszólt egy reszelős reggeli hang.

-Halo?!-kiabált bele a mikrofonba, mint egy részeg.

-Tony! Én vagyok!-mondtam akaratlanul is suttogva.-Segítened kell!

-Áh, Loki! Te vagy az? Miért nem jöttél el tegnap?

-Közbe jött valami. Most Asgardban vagyok.

-Minek?-kérdezte hitetlenkedve.

-A nővérem, a Halál Istennője visszatért. Túl erős és Thor sem lehet a segítségemre.

-Várj..mi? Thor életben van?

-Persze, hogy életben van. Miért ne lenne...?

-Figyelj, szólok mindenkinek és azonnal...~"A kapcsolat megszakadt"

Kitágult szemekkel emeltem el a készüléket a fülemtől. Nem értettem, hogy miért az győzte meg Starkot, hogy megemlítettem Thort. Talán sokkal nagyobb bajba keveredtem, mint amilyenbe terveztem?

-Loki?-ült fel testvérem.

Feszélyezve fordultam felé miközben a zsebembe csúsztattam a telefont. Közelebb léptem, bátyám olyan volt, mint egy ijedt őzike.

-Mi történt? Kivel beszéltél?

-Thor..mi folyik itt?-kérdeztem szinte már-már hisztérikus hangon.

-Figyelj, ezt most nagyon hosszú lenne elmagyarázni. Sietnünk kell!

-Szerintem bőven ráérünk...-mondtam ökölbe szorított kézzel.

-Hela nem egy türelmes ember. Mennünk kell..

-Thor...látom nem érted a helyzetet.-Kezdtem el kiabálni.-Olyan vagy, mint egy drogos! Én gyenge vagyok és most tudtam meg, hogy király vagyok! Tony valamiért azt hitte, hogy te meghaltál és van egy nővérünk akiről fogalmam sem volt, ráadásul a Halál Istennője személyében van előttünk.-emeltem kezemet az ég felé.

Kedvem lett volna szétverni az előttem álló szőkét de azzal nem haladtunk volna előre. Egyetlen dolgot tudtam elképzelni, várjuk a segítséget. Odinson most hallgatott én pedig lehuppantam az ablak melletti székre ismét.

Jöttünheim királya, nem is hangzik rosszul.