Feszélyezve #2

Macskaköves zsákutca

Úgy gondoltam, hogy a Föld szép hely lenne a síromnak és a halálomnak is. De arra azért nem számítottam, hogy hamarosan mindkettő ott is lesz. Még nem haltam meg, nehogy feloldódjatok!De szinte láttam testvérem szemében a kínzó örületet ahogy kiszorította belőlem az életet.

-Megfulladok..-krákogtam torokhangon.

Itt a szőkeség végre elengedte torkomat és én levegőért kapkodva léptem ki előle.

-Nos?-kérdi nyájas hangon.

-Majdnem megöltél..

-Akkor legalább tudtam volna, hogy tényleg halott vagy!-morogja felém sértődötten.

-Miért kell hazamennem?

-Apánk halott.-vágja hozzám a semmiből.

-A te apád..-vágok vissza gúnyos hangnemben mire szikrázó szemmekl fordul felém.

-Ő mindent megtett értünk amit csak tudod és te így hálálod meg?!

-Értem semmit nem tett..-mondom lassan mosolyogva.

Erre a szőkeség már semmit nem szól, valószínűleg megelégelte, hogy nekem van igazam és belátta, hogy apánk valóban nem tett értem semmit.

-Megmentett Jöttünheimi..

Soha nem hívott még így, soha az életben nem titulált engem különbnek önmagánál. Be kell vallanom egy kicsit rosszul esett, na jó..talán majdnem elsírtam magam de erőt vettem magamon.

-Lerombolta az otthonomat..Asgardi.-ez volt az utolsó szó.

Egyszerűen megofordulam és figyelmen kívűl hagyva testvérem ordibálását és rángató kezeit mentem. Hogy hová és mégis merre? Fogalmam sem volt, mentem előre minél messzebb ettől az undorító embertől.

-Állj meg vagy kivágom a szíved jégóriás!

Erre megfordultam, szemem könnyektől ázott minek láttán testvérem tekintete is elgyengült. Közelebb léptem a felém szegezett pengéhez és neki nyomtam mellkasom, éppen csak annyira, hogy megszúrjon.

-Hajrá...-mosolyogtam egyenesen az arcába.

Ugyan nem láttam magamat de Thor arckifejezése elárulta, hogy valószínűleg betegesen néztem ki abban a pillanatban.

Végül elvette a mellkasomtól a pengét és zsebre vágta. Nem bízik bennem. Nem szólt semmit csak bámult letört arckifejezéssel.

-Haza jössz?

-Itt van az otthonom.

-Ez nem igaz.-neveti el magát irónikusan.

Miközben a kínos csend egyre csak rank nehezedett az ég méginkább beborult. Villámok csaptak le a föld felszínére és az eső is jobban esett.

-Kérlek Loki..

-Most hirtelen könyörögsz? Eddig fenyegettél...

-Könyörgöm is, ha kell testvér!-lép közelebb és szemében könnyek gyűlnek.

Itt áldom a sorsot, hogy megsajnáltam Őt. Nem kellett volna..

Megragadtam esőtől nedves kezét és elrugaszkottam a földtől amikor a Bifröszt megnyílt.