A sötétségben egy apró fény/felfüggesztve

11. Az ősök története

Megijedtem, ott hagyott egyedül a sötétbe csak annyit tudtam, hogy vissza kell mennem a partra mert, mindjárt megfagyok. Kikászálódtam a vízből és egyenesen kirohantam a partra vissza a cuccaimhoz nem tudom mennyi idő telt el de már nagyon késő lehetett mert ott ült a parton Rebekah. Rideg volt a szemei üresek csak bámult a semmibe, rémisztő hatást keltve.
-Minden rendben? - ültem le mellé
-Klausék elmentek és Elijah nem jött vissza - csuklott el a hangja amit nem értettem hiszen ők az ősök mi bajuk eshet?
-De mi baja eshetett, halhatatlanok vagytok.
-Nem ismered olyan jól Klaust mint én. Szedd össze a cuccod, mutatok valamit. Útközben elmesélem mi is történt régen pontosan. - összekaptam a cuccaim és Reb után futottam.
-Egyszer régen, nagyon nagyon régen volt 6 testvér teljesen normálisak voltunk még egy szép nap Klaus úgy jött haza, hogy legkissebb testvérünk halott volt, egy vérfarkas tépte szét. Apánk ezt úgy reagálta le, hogy anyánkat fekete mágiára késztette, hogy megalkosson egy szörnyet, vagyis minket. Innen kezdve nem volt már semmi a régi mindannyian megváltoztunk Klaus amikor először gyilkolt elkezdett átváltozni vérfarkassá. Anyánk egyik hibája volt Klaus innen kezdve apánk nem úgy viselkedett vele, mint azelőtt. A boszorkányok elnyomták a farkas énjét, de tavaly megtörte ezt az átkot ezáltal felszabadította farkas énjét, de ez most nem olyan fontos. Minket ősőket csak egy módon lehet megölni a fehér tölgyből készült karóval, amint megtudtuk ezt elégettük a fát ám a boszik nem hagyhattak teljesen halhatatlan lényt a földön ezért összeszedték a fa hamvait és készítettek ezüst tőröket amelyeket, ha belemártanak a hamvakba és a szívünkbe szúrják akkor mély álomba zuhanunk. Klaus ezt előszeretettel használta ellenünk és évtizedekig altatott bennünket, ha nem bírt elviselni minket akkor csak leszúrt. - mesélte mindezt el, amit nem nagyon tudtam hova tenni. Nem gondoltam volna, hogy Klaus ilyen is tud lenni
-És valószínűleg Elijah-ot is leszúrta és nem tudom, hogy hol van.
-Miért mondod mindezt el nekem?
-Mert a gyermekét hordozod és lehet, hogy megkedvelt, ami nála elég ritka. Megszeretnélek kérni, hogy hozd vissza testvéremet hiszen te is kedveled és nem tudom Klaus milyen hülyeséget csinált már megint.
-Rendben, rákérdezek. - már otthon is voltunk.
-Menny aludni Klaus már elment valahova, nem hiszem, hogy hamar visszajön. Vigyek fel valamit? - kérdezdte egy kis aggódással a hangjába
-Nem, köszönöm. Megyek aludni. Majd holnap megkérdezem. - mosolyogtam rá és felmentem a szobámba. Hosszú volt a nap és elfáradtam befeküdtem az ágyamba és már aludtam is.

/Sziasztook, visszatértem, kicsit sokáig tartott, de itt vagyok és ne haragudjatok, hogy ilyen kis rövid és eseménytelen lett de a kövi rész izgibb lesz. Addig is vigyázzatok magatokra és szeressétek egymáást♥♥♥♥♥♥/