A sötétségben egy apró fény/felfüggesztve

3. Megismerkedés

Kipakoltunk és 10 perc múlva lementünk a kertbe. Az asztal telis-tele volt étellel. Körülötte 3 emberke ült az egyiket már ismertük ő volt Rebekah a másik kettőt pedig a testvéreinek gondoltam.

-Á megjöttetek! Bemutatom 2 testvéremet Elijah és Niklaus-mutatta be másik 2 testvérét.

-De szólítsatok csak Klausnak!-vágott közbe Klaus.

Elijah:

Klaus:

Rebekah:

-Sziasztok én Jessie vagyok ő pedig a legjobb barátnőm Zorie.-mutatkoztunk be mi is bár minket már ismerhettek valahonnan mert tudták a nevünket.

-Foglaljatok helyet!-mondta Elijah. Én Zorie mellett ültem Klaus-szal szemben.  Nem igazán beszélgettünk vacsora közben. Nagyon finom volt a vacsi és a borok is isteniek voltak. Volt időm megnézni jó alaposan Klaust és bevallom őszintén nagyon helyes. Egyszer csak megrezzen a telefonom.

-Elnézést ezt meg kell néznem!-mondtam majd felálltam az asztaltól és arrébb mentem. Megnéztem az üzit és csodálkoztam mert Zorie írta de nem tudom mikor mert nem vettem észre. Csak annyit írt, hogy Ne bámuld már annyira feltűnően Klaust!  Én erre csak elmosolyodtam és visszaültem az asztalhoz. És megfogattam tanácsát nem bámultam feltűnően csak néha lopva pillantottam oda, de hát azok a szemek az a száj aaaaaw. Miután végeztünk a vacsorával felmentünk a szobánkba Zorie-val míg ő elment fürdeni én nekiálltam festeni. Elsősorban sötét színeket használtam és festettem egy elégett fenyőfát. Miközben a végső simításokat végeztem egyszer csak megszólal valaki a hátam mögül.

-Miért pont egy szénné égett fenyőfa?-hallottam Klaus hangját így hátrafordultam.

-Mert nemrég halt meg első szerelmem.-gyűltek ismét könnyek a szememben.-És most gyászos hangulatban vagyok és a festés eltereli a figyelmem és elnyugtat.

-Senki nem mondta nekem, hogy egy másik művész is lesz a házban!-mondja szinte nevetve. Ettől nekem is felvidul a kedvem. Aztán nyílik az ajtó és kijön Zorie a fürdőszobából egy szál törülközőben, mindketten odakapjuk a fejünket Zori pedig vinnam gyorsan visszamegy a fürdőszobába. 

-Azt hiszem jobb lesz ha megyek! Ha bármire szükségetek van csak szóljatok.

-Köszönjük, jó éjszakát!- mondtam és elment. Odamentem a fürdőszoba ajtóhoz.

-Zorie kijöhetsz! Elment!- mondtam és kijött, teljesen elpirulva. Zorie szégyenlős egy kicsikét. 

-Mit keresett itt?- kérdezte, teljesen jogosan mert ezt elfelejtettem megkérdezni.

-Nem tudom de megkérdezte, hogy miért festek ilyen komor dolgot. Mondtam neki, hogy azért mert nemrég meghalt az első szerelmem.

-Az, hogy meghalt enyhe túlzás!

-Jó de mégsem mondhatom, hogy teliholdkor átváltoztam farkassá és széttéptem mint egy rongybabát.

-Mondjuk ez igaz!-bólogatott-Na de nyomás fürdeni!-mutatott az ajtóra ellentmondást nem tűrő hangnemben. 

-Menny be a festő szobába ott a fesmény!!-mondtam a fürdőszoba ajtaján kidugott fejjel, majd lefürödtem. Másnap reggel ugyanott a kertben volt reggeli fura volt mer mind a 3 Mikaelson nagyon hallgatott és valami sűrű mélyvörös bort ittak. Ma este lesz a bál amit még mindig nem tudjuk, hogy miért hívtak meg, de jelenleg nem is ezzel foglalkoztam mert ma Klaus városnézésre visz minket. Az én ruhám nem nagyon változott színekben mint tegnapihoz képest ugyan olyan fekete. Zorié szokásához híven halvány rózsaszínt és fehéret húzott.

A város rettenet szép de este nyüzsög igazán Klaus nagyon sokat mesélt az őseiről akik alapították New Orleanst azt is mondta, hogy naplót vezettek ezért tud ennyi mindent a városról. nagyjából 4 órát gyalogoltunk amit magas sarkúban nem volt túl kellemes. Kérdeztem, hogy mit értettek az alatt, hogy segítségünket kérik, de azt mondta mindent csak sorjában majd a bálon megtudjuk. Este mikor hazaértünk gyors átöltöztünk a szoknyákba begöndörítettük a hajunkat nekem lett egy füstös sminkem Zorie-nak pedig egy visszafogott halvány sminke és mehettünk is. Még tegnap vacsoránál észrevettem, hogy Zorie szenez Elijah-val így nem lepett meg hogy lent a kertben elrabolta tőlem és megkérte, hogy menjenek együtt, de azon igazán meglepődtem , hogy a sarkon Klaus vár és velem szeretne menni a bálba. Természetesen elfogattam a meghívást. Mikor oda értünk mindenki Klaus-ra nézett én pedig nem értettem miért de nem is zavart. A bál nagyon jó volt és nagyon szép a díszlet és a pezsgő is nagyon finom. A végén már Klaus vette ki a kezemből a poharat de én is vettem ki az ő kezéből.

/Sziasztok! Nagyon remélem ez a rész is tetszett, jelezzetek, hogy mi a véleményetek eddig a történetről vagy, hogy mit javasoltok mit írjak. Hamarosan jön a kövi réééész!!/