A nevem Jessie Woods és 18 éves vagyok. Szüleim meghaltak, de sajnos nem ismerhettem őket, mert gyermek koromban elhagytak. Most barátaimmal étek egy erdő mélyén egy szörnyű átokkal sújtva.
Egy újabb telihold, megint sikerült a Levinek leláncolnia és még a nyugtatót és a farkasfüvet is sikerült valahogy letuszkolnom a torkomon, ami éppen eléggé legyengített. Zorie ahogy szokott a kis házban volt épp elég messze tőlünk nehogy darabokra szaggasuk ha valaki véletlen kiszabadul. De mégis megtörtént a katasztrófa, a Levi általában egy rács mögül végignézi ahogy átváltozom ám most legyengülve is kitudtam szabadulni a láncok szorítása alól és sikerült feltépnem a rácsokat szerelmem még menekülni se tudott úgy vetettem rá magam és téptem szét. Utolsó szava az volt, hogy szeret, bárcsak ne maradt volna ott akkor nem öltem volna meg. Ezek után elsötétült a világ és semmire sem emlékszem. Reggel a társaim kiabálására keltem az erdő mélyén, semmi erőm nem volt se beszélni se felkelni. Zorie talált rám és rám terített egy köntöst, megkérdeztem, hogy amire emlékszem az estéből az igaz-e erre csak lehajtotta a fejét és én sírva fakadtam. Visszavittek a kis házba ahol lakunk Zorie-val és lefektettek aludni, egész másnapig aludtam. Zorie reggel elcibált gyógyfüveket szedni a tisztásra, hogy szorosabb kapcsolatba legyen a természettel és amúgy is elkellet terelni a figyelmemet a teliholdkor történt dolgokról. Egész sok időt töltöttünk a tisztáson és sok növényt szedtünk. Aztán visszamentünk és elkezdtük kirakni a napra, hogy kiszáradjanak. Ezután elmentünk ebédelni Levi szüleihez és én bocsánatot kértem, mondták, hogy nem voltam eszemnél és nem én tehetek róla, ami persze nem igaz, kaptunk húslevest és rántott húst. Sokat beszélgettünk a házban pl. azokról, hogy Zorie milyen varázsigéket talált vezérünk nagymamájától kapott varázskönyvben és mutatott is párat például megmutatta, hogy hogy kapcsolódik össze a tűzzel. Van egy hinta az erdő mélyén hol egy tisztás van közepén egy kis tóval és ott szoktam olvasni most is oda tartottam éppen mikor megéreztem, hogy figyel valaki de mire hátranéztem köddé vált. Így nem nagyon érdekelt azt hittem csak képzelődök. Mentem tovább kedvenc könyvemmel a kezemben. Vagy 3 órát olvastam egymagam mikor meghallottam egy hangot olyan volt mintha elsuhanna valami előttem de ismét nem láttam semmit csak egy díszes borítékot amire az volt írva, hogy Meghívó megfordítottam és leszedtem róla a nagy vörös viaszpecsétet melybe bele volt nyomva egy M betű. Kibontottam és elolvastam a benne cirádás betűkkel írt levelet: Kedves Zorie Collins és Jessie Woods! Várunk sok szeretettel otthonunkban New Orleansban ma estétől számítva 1 hétre segítségetek kérve. Elegáns bált tartunk jöttötökre holnap este. Várnak titeket a Mikaelson testvérek! Hát ezt nem tudom mire vélni, hazarohanok és megmutatom a levelet Zorienak.
-Kik azok a Mikaelson testvérek?- kérdezi meglepetten.
-Nem tudom! Azt meg végképp nem, hogy miben segíthetnénk.- mondom tanácstalanul.
-De azt mondták elegáns bál lesz, szóval kell egy báliruha.- kezdett izgatottan kutakodni a szekrénybe. Végül sikerült összecsomagolni és még ruhát is találtunk. Az övé egy halvány rózsaszín és virágok borítják a felső részét, a cipője magas sarkú és halvány rózsaszín és a fülbevalója fehér virágokkal van borítva. Az én ruhám fekete és rózsaszín rózsák vannak rajta, a cipőm szintén fekete és egy fekete, lila félhold fülbevaló. Ezeket találtok holnap estére.
(Én öltözetem)
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
